A három testvér:-)

Éldegélt a fűmezőben egy kis csiga( Mezőcsi),az egyik testvére( Réticsi) a tengeréten, a másik (Kerticsi) kertözönben.
Ritkán látták egymást, igen félénkek és visszahúzódóak voltak.
Történt egyszer, hogy Mezőcsi elvesztette a házát a nagy viharban, és csak sírt és fázott és félt! A katica, aki midhárom csigát jól ismerte, hírét vitte a testvéreknek,mi is történt a fűmezőben.

A két bátor testvér azonnal útnak indult, hogy segítesen. Útközben gondolkodtak mit is tudnak majd építeni.
Réticsi azt gondolta, egy szép harangvirágot visz majd a rétről, az kényelmes és szép is lesz.
Kerticsi kertjében fenyők és bokrok ágainak kérge nyújtott volna biztos menedéket.

Mikor rátaláltak Mezőcsire, már nagyon beteg volt. Gyorsan össze is építették a lila virágot a fák kérgével.

Összeragasztották, és együtt maradtak jóban-rosszban,.. minden időben!

( Zita )

Fehérváron bornapok voltak a hétvégén. Nagyszerű műsorszámok is szórakoztattak minket. Több néptánc csoport is fellépett. Sok fotót készítettem,  elég nehezek voltak a körülmények. Nekem ez a fotó tetszett meg legjobban.

Zitával közös munkánk, de inkább az övé. :) Nem. Most azt diktálja, hogy fele-fele.

A dunabogdányi kiállításon készítette ezt a képet Jávor Péter barátom. Technikailag talán kihívásokkal küzd, de az emberábrázolás terén remekmű.

Azt hiszem, minden további magyarázat felesleges.

Egy szépemlékű ruhagyár. Volt!

Igen-igen szubjektív beszámoló Zita és Laci dunabogdányi kiállításáról

 A Császár új ruhájából idecitált címbéli szállóige számomra kétszeres értelmet nyert tegnap este.

 A menyitó meglehetősen bensőséges, baráti, mindennemű formális hókuszpókuszt mellőző hangulatát jól illusztrálja az a tény,   hogy Királylaci - számomra meglepően, és szokatlanul - nyakkendő és zakó nélkül, kigombolt inggel képviseltette magát. Öveges Laci, - aki a porondmester szerepét kapta,-  a szokásos farmeringes formáját hozta, dehát őt már másképp el se tudjuk képzelni.

Tegnap este, és jelen beszámolóban az ő szavai kulcsfontosságúak lesznek.

 De előbb beszéljünk a képekről. Két jól elkülönülő szekcióban láthatóak Zita és Laci képei, amelyek közül én összesen kettőt nem ismertem. (Laci, kérlek töltsd fel ide a picike cross-process-kék, ill. a laktanyás-aramissos-kitekintős képedet.)

 Még a megnyitó előtt bele-belehallgattam a nézelődő közönség sugdolózásaiba,-  jó volt látni-hallani, milyen impressziók, kérdések merülnek fel a nézőkben, még Öveges Laci megnyitó, értelmező, komoly kérdéseket felvető és gonolatokat elindító beszéde előtt.  Leginkább  "hogyan készült?", "milyen manipulációkon esett át" tipusú diskurzusokat hallottam. Aramiss beszéde után viszont egészen másfajta kérdésekre kerestük a választ.

 Nagyon szépen beszélt a műkedvelő kifejezés mibenlétéről, és fotótörténeti jelentőségéről. Lacit is műkedvelőként definiálta, fotóművész statusa ellenére, de szavaiból számomra az derült ki, hogy  a szó valódi értelmében vett műkedvelő attitüd sokkal inkább előre viszi a világot, mint bárminemű formális  cím, tagság, vagy status.

 Habár, vagy éppen azért, mert ennyire különbözik  Zita és Laci képi világa, Aramiss arra kért bennünket, gondolkodjunk el azon, hogy vajh, a  szerzők mennyire lélektársak. Hát kérem, nagyon. A jin és jang tökéletes karnációja lóg a falakon. A nagyonis maszkulin  következetességet, sarkosságot, precizitást és szigort semmi nem ellensúlyozhatná jobban, mint Zita lelkének a képekből áradó, túlcsorduló finomsága és lágysága. Mindketten annyira szélsőségesen képviselik principiumaikat, hogy ha összeadjuk őket, nem jöhet ki más, mint a Tökéletes Egység.

 Aramiss beszédét azzal a gondolattal zárta, hogy a képeik által mennyivel jobban megismerhetők a szerzők, mint bármely más módon. Így van. Meztelen a Király.

Ha kiállítunk, mindannyian meztelenek vagyunk.

 Nem mellesleg Dunabogdány gyönyörű hely, homokos strandja, buja, árnyas erdői igencsak hívogatóak, úgyhogy jövő hétvégén kalandra fel, menjetek mindannyian kiállítást nézni, úszni, túrázni, lángost enni, mert ahogy a megnyitó végén arra felhivták a figyelmemet, a rendszeres vizuálesztétikai befogadás mellett a taktilis tapasztalásnak is fontos szerepe kell legyen.

 Képjegyzék:

• mélyentiszteltpublikum
  
• Aramiss jelenése
  
• a kelleténél jobban megilletődött főszereplők
• recenzens és a művésznő trécselnek a megnyitó alatt
• A laktanyás és balatonos diaporámákat is megnézhettük újra - recenzens legnagyobb örömére
• hűdevicces ez a kiállítás
• 3M ( A művésznő, a mű, meg a modell)
   

Rajlinak, köszönve a segítségét!

Idén is megrendezésre kerül a "Múzeumok éjszakája" című rendezvénysorozat, melynek keretében Aszódon lesz egy kamarakiállításom június 20-án "Test képek" címmel.

További programok:

http://www.aszod.hu/page/hirek/2009/muzej.pdf

Szeretettel várunk bennteket, ha időtök és kedvetek engedi

A helyi lapban az alábbi kis beharangozó cikk jelent meg a kiállítással kapcsolatban:

Fények, formák, illatok

Dobák Zita és Király László György fotókiállítása

A Kecskeméten élő házaspár egyik tagja sem hivatásos fotós.

A feleség gyógytestnevelő, olyan gyermekekkel foglalkozik, akik valamely egészségügyi oknál fogva nem vehetnek részt társaikkal együtt az iskolai testnevelés órán, állapotuknak megfelelő, speciális testmozgásra van szükségük. Pályafutásának 25 éve alatt gyermekek százai kerültek ki a kezei közül jobb tartással, egészségesebb szívvel, javuló kondícióval. Fotósként elsősorban parfümökről készült képeivel vált ismertté a hazai amatőr fotós körökben az interneten bemutatott képeivel. Fotóit 2008 januárjában és 2009 februárjában Kecskeméten egy kiállítás keretében is bemutathatta. „Sem magamról, sem a képeimről nem beszélek, vagy írok szívesen – nyilatkozta az utóbbi kapcsán. – Fotósnak sem tartom magam igazán. A szépség szeretete azonban meghatározó része az életemnek. Gyógytestnevelőként nap mint nap tapasztalom, hogy a jól átgondolt, célirányos mozgás nemcsak hasznos, hanem szép is, sőt, minél szebb, annál inkább gyógyító. Első parfümös fotóimat csak magamnak és szűkebb, fotós baráti körünknek készítettem. Nem üvegeket, fiolákat, hanem hangulatokat akartam megörökíteni ezeken a képeken. Többször mondták ezekre a fotókra elismerő szándékkal: akár reklámnak is elmennének. Ez ellen mindig tiltakozom. A reklám tárgyakat ábrázol, és célja a lehetséges vevők vágyainak felkeltése. Én ezzel szemben a képeimen a saját vágyaimról és érzéseimről szólok.”

A férj közgazdász, címzetes egyetemi docens, fotóművész. Különböző megyei és országos vezetői pozíciókat töltött be az elmúlt évtizedekben a közigazgatásban. Előadásokat tart többek között a Corvinus Egyetemen, az ELTE Jogi Továbbképző Intézetében és a Századvég Politikai Főiskolán. 2007 őszén felvették a Magyar Fotóművészek Szövetségébe. Több alkalommal állított ki Kecskeméten, ezen felül más városokban (Kiskunfélegyháza, Kiskunmajsa, Budapest) is bemutatta már képeit. Tagja a Magyar Fotográfiai Alapítvány kuratóriumának. Fotóival több alkalommal nyert díjat pályázatokon. „Eleinte én is nagyon sok mindennel próbálkoztam, ezalatt megtanultam a technikát, az utómunkákat, a kompozíciót, a színharmóniát. – válaszolta a ZOOM Magazin újságírójának kérdésére 2008 őszén - De a legutóbbi képeimen már inkább azt látom, hogy lassacskán elmennek a színek, egyre kevésbé konkrétak a témák. Most leginkább a valóság mögött rejlő rend, struktúra, szabályosság érdekel. Amikor megpróbáljuk levenni a látható valóság ruháját, és mögé nézünk. … Ezt keresem a tájképeken, a városképeken is.”

Június 19-én este 7 órakor Öveges László, Kecskemét város főépítésze, (maga is fotóművész) nyitja meg kettejük közös, két hétig látogatható kiállítását a Dunabogdányi Művelődési Házban.

 Azok számára, akik nem bírják kivárni a megnyitót, vagy nem tudnak eljönni, de a képeket szeretnék látni, íme a kiállítás anyaga: