Kis szünet után folytatom a beszámolót. Azt már írtam korábban is, hogy mennyire gazdag Costa Rica élővilága. A virágok után lássunk néhány állatot.
Habár az óceáni horgászatot nem épp a legérdekfeszítőbb foglalatosságként írtam le, azért néhány tengeri élőlény legalább megmutatta magát. Delfinek többször is felbukkantak a környéken, sőt, a nap vége felé viszonylag hosszan és közel kísértek bennünket, de ennek a fotós rezüméje csak egy csomó fodrozódó vizet ábrázoló kép lett. Kivéve ezt az egyet, amelyet megmutatok. Bevallom, ez is a véletlen eredménye, mert egy közelben fickándozó delfint akartam lefényképezni, ami persze nem sikerült, viszont a háttérben éppen elkaptam ezt a magasra kiugró állatot. A kép minősége nem a legjobb, de vegyétek figyelembe, hogy erős nagyítás. Sajnos a másik két emlékezetes észlelésből még ennyit sem sikerült megörökíteni. Az egyik egy legalább egy méteres élhosszúságú négyzetet formázó rája volt, amelyik 25 méterre tőlünk kétszer is felugrott a víz fölé, és csinált egy szaltót. Olyan váratlan volt az egész, hogy még csak felemelni sem tudtam a gépet. A másik egy tengeri teknős volt, amely a parttól vagy 15 kilométerre nyugodtan tempózott a óceánban, a hátán pedig egy fehér sirály álldogált. Ezt azért nem sikerült megörökíteni, mert éppen akkor tele volt a kezem egy rántott csirkecombbal, amit nem sokkal korábban a hajó ifjú kapitánya varázsolt elő egy barna papírzacskóból, és amelyet sajnos nem volt hova tenni addig, amíg fényképezek.
Közép-Amerika legnagyobb testű ragadozója a ritkásan előforduló jaguár mellett a krokodil. Pontosabban aligátor, mert általános iskola 5. osztályában azt tanultam, hogy krokodilok csak Afrikában élnek, de ezek itt nyilván kihagyták az ötödiket, mert cocordillo-nak hívják ezeket a nagy hüllőket. Legnagyobb számban a Rio Grande des Tarcoles nevű folyóban élnek, amelynek hídján kétszer is átmentünk. Mintha tudnák a bestiák, hogy mindenki rájuk kíváncsi (tényleg minden második autó megáll a híd végénél, hogy az utasok végigsétálhassanak és bámulhassák meg fényképezhessék a krokodilokat), szépen kijönnek a partra és ott sütkéreznek. Ennek kapcsán tettem egy nagy felfedezést is. A Lacoste márka emblémájáról úgy tudjuk, hogy a krokodil zöld, valójában azonban piszkosszürke. Persze lehet, hogy ha megmosdana egyszer rendesen ...
Costa Rica másik jellegzetes hüllője az iguána. Az őslakos indiánok állítólag előszeretettel el is fogyasztották, de hát ők lényegében kihaltak, az iguánák meg még mindig itt vannak ... Ahol nagyon sokat láttunk, az szintén egy hídnál volt, ahol egy bisztró vezetője tizenegynéhány évvel ezelőtt elkezdte etetni a parton élő iguánapárt. Mára - vagy a hír terjedt gyorsan, vagy beindult a szaporodás, de lehet, hogy mindkettő - rengeteg hüllő terpeszkedik a környező fákon, sőt, még az azóta Iguana Bistro-nak elkeresztelt kocsma lapos tetején is láttam belőlük kettőt.
Végül ha már a hüllőknél tartunk, akkor szólni kell a kígyókról is. Nagyon sok ember azért nem megy trópusi országba, mert ott kígyók vannak. Persze kígyók vannak a sivatagban is, de ott sem találkozik velük az ember, ha nem akar. (Mi ugyan idén nyáron láttunk Kaliforniában egy két méteres királysiklót, de az egy kisváros parkjában volt, legnagyobb megdöbbenésünkre.)
Ami kígyót Costa Rica-ban láttam, az mind üveg mögött volt egy, az őserdő állat és növényvilágát bemutató parkban. Persze ezt csak ti tudjátok, a fotók egészen olyanok, mintha természetes közegben készültek volna. :-) A felső egy korall-kígyót ábrázol (állítólag nagyon mérges!), a másikon egy anakonda feje látható.
A hüllőkön kívül persze kétéltűek is vannak. Itt van például a híres nyilméregbéka hazája, de mi csak egy levelibékát láttunk egy levélen üldögélve.



Állítólag sok béka él errefelé, de nem nagyon tudom, hogy mi a csudát esznek azok a természetben élő egyedek, akiknek nem jár napi kétszeri étkezés (mint az állatkertieknek), mert legnagyobb megdöbbenésünkre sem szúnyoggal, sem léggyel nem találkoztunk ottlétünk idején 8ami még akkor is meglepő, ha a február Costa Rica-ban is egy téli hónap).
Az ízeltlábúakat egy levélrágó-hangya csapat (lefényképeztem, de bemozdultak), egy pók (nem az erdőben láttam, hanem egy szépen rendezett családi ház kertjében) valamint rengeteg pillangó képviselte. Igaz, ez utóbbiak sem a szabad természetben, hanem lepkeáriumokban (így kell ezt mondani?) kellették magukat. A legszebb a közel arasznyi szárnytávolságú, kéken pompázó, itt Morpho-nak nevezett pillangó volt, amelynek azonban megvan az a rossz tulajdonsága, hogy teljesen kiszámíthatatlanul mozog a levegőben, ha viszont leszáll, akkor összecsukja a szárnyát. Úgyhogy csak elhullott példányokról tudtam volna képet csinálni, ezért be kell érnetek egy másik szép lepke képével.
Természetesen a  madárvilág is roppant gazdag Costa Rica-ban. A parányi kolibriktől a nagy testű tukánig nagyon sokféle erdei és tengeri madár él erre. A kolibrifényképezésre nagyon készültem, mert másfél éve Pasadenában elmulasztottam egy lehetőséget. Nos, most sem sikerült igazán. Persze vannak fényképeim, amelyeket én tudom, hogy kolibri van, de vagy nem mozgatja a szárnyát, vagy teljesen használhatatlan a kép. Úgyhogy meg kell elégednetek az adott szavammal, hogy láttam kolibrit.
A tukánról is majdnem lemaradtam egyszer, de aztán két nappal később sikerült egyet látni a szabad természetben, egy fa tetején. Le is fényképeztem, de a teleobjektív ellenére nagyon elvész a lombok között. A parkban sikerült közelről fotózni, úgyhogy most ezt láthatjátok.
Persze volt ott papagáj és még egy csomó más madár is. A legjobb fej egy borzas kis narancssárga volt, közvetlenül a park bejáratánal, ahol egy kisebb polcra banánokat szögeznek fel, és a madarak jól odaszoknak. Ez is, mint egy fotómodell forgatta a fejét, és tűrte, hogy a beözönlő turisták fényképezzék.
Emlős állatok is vannak, például majmok, de a legjobb fej egy ormányos medve volt az Arenal vulkán megfigyelő pontjánál, amely szégyent nem ismerve jött oda valami kaját kunyerálni páni félelmet keltve az amerikai gyerekek körében, akik odáig botokat hajigáltak az etetőn gyümölcsöket csipegető madarak felé.
Hja kérem, a természet néha ellentámadásba lendül ...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.