Sziasztok hát! :)

Épp olvastam némi megrovásfélét (jogosat), hogy inaktív vagyok. Ez persze általánosságban nem igaz, csak a Látó-kör blogjára vonatkoztatva. Báááár... Nem fotózok annyit, mint szeretnék, de ki fotózik annyit? Aki sokat fotózik, az kevesebbet szeretne, aki meg kevesebbet, az többet. És akkor még nem érintettem azt a kérdéskört, hogy: MIT FOZÓZIK AZ EMBER?

De nem dumálok annyit. Régi vágyam volt, hogy a balatoni téli szélviharnak köszönhető csodát lefotózhassam. Ez a vágy most már annyira szelídült, vagy hevült, hogy jól is megfotózzam a témát. Ami a jelenség kialakulása után egy héttel fotózható volt ott, ahová eljutottam, abból néhány képet felnyomok.

Most csak ennyit írok és nagyon örülök, hogy egy ilyen jó csapatban lehetek!

Ma Mucha kiállítást néztünk a Szépművészetiben, úgyhogy a szecesszió hatása alatt állok.

Egyébként magnólia a kertből közgyűrűkkel, keresztbehívással és kontrasztolással.

Eseménydús hónap volt a Látó-kör életében a március! Természetesen a kiállításra és annak sikeres megnyitójára gondolok elsősorban, amit szépen követett a blog forgalma is.

Ebben a hónapban 56 bejegyzés született, hattal több, mint februárban, de hattal kevesebb, mint egy évvel ezelőtt ebben a hónapban. A kommentek száma 276 (ez alig több, mint háromnegyede a februárinak, pedig abban a hónapban hárommal kevesebb nap van ...). Sajnos régi tagjaink fokozatos visszahúzódása mellett, az új tagok közül is csak bepe aktivitása lendített az oldalon, Denhoda-Tuanan - bár elfogadta a meghívást, és ilyenformán taggá vált - még nem lendült bele igazán ... :-)

Összesen 2730 alkalommal, azaz átlagosan nagyjából negyedóránként nyitották meg a blogunkat. Január óta egyenletesen, havi 10 % körüli mértékben emelkedik a nézettségünk. Csökken a visszafordulások (vagyis az oldalt a megnyitás után 2 másodpercen belül bezárók) aránya is év eje óta: a januári 58,1 %-kal szemben márciusban 57,4 % (igaz, közben februárban 52,8 % volt). Minden 10 látogatóból 4 úgy lép be, hogy korábban még nem járt a Látó-körön.

Meghaladta, mégpedig jelentősen az ezret a teljesen egyedi látogatók száma. Az év első két hónapjában 952 és 987 volt ez az érték, míg márciusban 1208.  Az oldalmegtekintések száma viszont februárhoz képest visszaesett, most csak 7125 volt az egy hónappal korábbi 7550-nel szemben. Így aztán érthetó, hogy az egy látogatásra jutó oldalmegtekintések szám is erősen csökkent (3,1-ről 2,6-ra). Mindez együtt járt az átlagos látogatási idő csökkenésével is. Márciusban csak 2 perc 40 másodpercet tartózkodott az oldalunkon egy átlagos látogató, míg januárban és februárban 3 és fél perc fötti volt ez az időtartam.

Három módot különböztet meg a Google Analytics az oldalra való belépést illetően. A közvetlen forgaom (vagyis amikor a lato-kor.blog.hu szöveget a keresőbe gépelve nyitja meg valaki az oldalt)  teszik ki a teljes forgalom egynegyedét. Valamivel kisebb a keresők (pl. google) felől érkezők aránya, és több, mint 50 % valamely hivatkozó web helyről érkezik (sok látogatót kapunk a blog.hu főoldaláról, a cafeerio.blogspot.com oldalról és persze tagjaink és barátaink egyéni blogjaiból indítva is). Persze nem mindenki véletlen látogató, aki a keresők segítségével talál ránk, amit az is bizonyít, hogy márciusban az így generált fogalom több, mint egyharmada nem új látogatótól származott.

A látogatások száma márciusban

A látogatók száma márciusban

Az oldalletöltések száma márciusban

A fenti három grafikon egybevetéséből kitűnik, hogy a hó elején átlagos látogatás és látogatószám mellett két napon is kiemelkedő volt az oldalletöltések száma, ami azt mutatja, hogy néhányan gondosan végignézték a blogra feltöltött képeket. Kiemelkedőek a március 10-ei számok: minen grafikon kiugró értéket mutat. Ezt annak köszönhetjük, hogy ekkor tette fel Nóra a facebook.com oldalr a kiállítási meghívónkat, és nyilván innen nagyon sokan érkeztek megnézni a blogot is.  A másik helyi csúcs március 22-én, vagyis a megnyitó napján alakult ki - gondolom ezt nem kell nagyon magyarázni.

A látogatások kilenctizede természetesen Magyarországról indult, a maradék 10 %-on pedig 24 ország osztozott márciusban. Érdekes, hogy januárban pontosan ennyi, februárban pegig mindössze egyel kevezebb ország szerepel a listán. Ebben a hónapban jelentősen megugrott Ausztria részesedése a külföldi látogatók között, de erről én tehetek, mivel a sielés ideje alatt is rendszeresen felléptem az oldalra ... Egy másik érdekesség, hogy szinte szó szerint is mondhatnánk, hogy a fél világ minket figyelt, mivel szinte egész Európából, valamint a Föld legnagyobb területű országai közül Oroszországból, az USÁ-ból, Kanadából, Brazíliából és Kínából is kerestek bennünket.

-------------------------------

 A hónap témája a kiállítás volt, 10 bejegyzés született ezzel kapcsolatban (ebből 6 az aranytízbeli kiállítással foglalkozott).
Áprilisban Nóra javaslatára Denhoda ötletét tenném meg a hónap témájának: olyan képeket várunk, amelyek elkészítése során a záridő 1 másodperc. Tematikus megkötés nincs, igazából épp az az érdekes, hogy mit lehet kihozni a képekből ilyen kötöttség mellett.

Április elsején csináltam Nektek ezt a fotót. Nincs semmiféle szűrő, semmiféle előtét és feltét, Erősen mellőztem a PS-t, nincs elő- és utómunka, csak síma kattintás, mert tehetséges vagyok!

Egy kis vidámság, a szürke hangulat ellen :)

A kutyának nem szabad bejönnie a lakásba, de amikor veszi a bátorságot, és besettenkedik, olyan bután tud nézni.

A macska meg mindig csak bután tud nézni.

Körösi Orsolya, a Magyar Fotográfusok Háza (közismertebb nevén a Mai Manó Ház) igazgatója ezekkel a szavakkal nyitotta meg március 22-én a Látó-Kör tagjainak bemutatkozó kiállítását.

fotó: rgb99 (Marla Singer gépével)

-----------------------------------------------------------------------

A „Látó-Kör” baráti fotóblog tagjainak bemutatkozó kiállítása

A fotográfiát a széles közönség és a laikusok gyakorta a pillanat művészetének tartják.

És van is ebben sok igazság.

A fotográfia talán az a művészeti ág, amit tudatosan vagy kevésbé tudatosan a világon a legtöbben művelnek. Gondoljunk csak bele, hány millió kép készül naponta. Hány millió pillanat örökítődik meg.  És valóban, ezeknek a képeknek a túlnyomó többsége a pillanatot örökíti meg, és a pillanat hozza létre.

Akik azonban a fotográfiát, mint alkotást élhetik meg, akár fotográfia készítőjeként, akár nézőjeként, pontosan tudják, hogy a fotográfia készítésének, mindig van egy rejtett dimenziója, az idő.

Egy fotográfia, egy jól sikerült kép története nem abban a pillanatban kezdődik, amikor a fotográfus kinyitja a gépét, és nem ott végződik, amikor elkattintja azt.

Éppen a múlt héten, egy szakmai összejövetelen hallottam Korniss Péter beszélni arról, hány és hány óra, hány utazás, hány nap kellett neki ahhoz, hogy a híres-hírhedt fekete vonaton elővehesse a kameráját. Nem azért, mert a bátorsága vagy a látása hiányzott, hanem azért, mert egy fotó elkészítéséhez kulcsfontosságú a hitelesség. A hitelesség, ami a fotográfus és a kiválasztott tárgy viszonyáról szól.

Meggyőződésem, hogy nincsen olyan kép, amin ne látszódna az az idő, amit a fotográfus a kattintás előtt a létrehozandó kép bűvkörében tölt el. Ahogy, meggyőződésem, hogy minden jó fotográfián elolvasható az a történet is, ami a fotográfust a kép létrehozásához elvezette.

Ezek a képek itt körülöttünk számtalan ilyen történetet mesélnek.  Nekem ezek a képek erről beszélnek. Megmutatják magukat, a történeteiket és így együtt megmutatják a közös létezésüket, idejüket.  

És azt is tudjuk, hogy az igazi műalkotások természetéhez tartozik, hogy ahány befogadójuk van, annyi műalkotás jön létre.  Ahányan megnézhetik ezeket a képeket, annyiféle történetet alakítanak tovább.  Egy azonban biztosan közös: az egyik legfontosabb emberi alkotásban, az összetartozásban, a barátságban is megmutatkozik mindig a benne rejlő idő.

És végül tudjuk azt is, még ha a köznapokban gyakorta nem is vesszük észre, hogy minden műalkotás üzenet. Ezek a képek itt körülöttünk arról a világról beszélnek, üzennek, amiben a mi éltünk telik. De hogy mitől tud egy fotográfia maradandó üzenetté válni, mitől tud egy pillanat makulátlanul megőrződni, ez az a titok, ami elválasztja egymástól a fényképet és a fotográfiát. Ez az, ami elválasztja egymástól a kattintást és az alkotást. Úgy hiszem, és úgy látom, hogy a Látó-kör fotoblog tagjai sokat tudnak, sejtenek és éreznek erről a titokról. Üzeneteket küldenek a létezésükről és üzeneteket küldenek a mi időnkről, és ezt köszönjük nekik.

... és Kata.

Meghívót kaptunk!

Sarkos illúziók

Meghívót kapott a Látó-kör Kovács Anitától, aki tehetséges fiatal képzőművész. Ott volt a kiállításunkon, és azt írta, hogy nagyon tetszettek Neki a képek, a sok ember és a hangulatos megnyitó. Eljött, s bár nem fedte fel magát, mégis örülök, hogy hírünket vitte. Szeretettel vár benneteket. Aki tudja, tisztelje meg a kiállításukat, ahol "izgalmas" műsor vár mindenkit! Nézzétek meg a blogját, s ha lehet akkor írjatok képeihez!

A meghívó itt!

Köszönöm!

http://www.a38.hu/?p=programok&id=1650
A J.D.Isolated zenekar frontemberei: Müller Péter Sziámi, és Szakcsi Lakatos Béla.
Az est az A38-on a Joy Division szellemében fog telni, három zenekar közreműködésével. Részletek a fenti linken.

János!

Egyszer ajánlottál nekem egy diaporáma készítő programot. Mi a neve?

Köszi!

A tetthely előtt

Saturninus: Mű és alkotója

Főfüge: Mit művel az alkotó?

Köszönöm mindenkinek a rengeteg munkát.

A youtube-ra feltöltöttem a vetítést, itt megtekinthető

Látó-kör fotókiállítás slide-show

A facebookra pedig feltöltök egynéhányat az rgb által készített képekből.

Vágj be neki Laci!

Pénteken (március 20-án) nyílt meg Kecskeméten, a Fotográfiai Múzeumban Escher Károly fotókiállítása. A szerzőről és magáról a kiállításról még szeretnék majd ide írni, most azonban két képet mutatnék a megnyitó hallgatiról ...

Ez az én hozzájárulásom a március témához.