Ez egy ilyen kilállítás volt, ahol, úgy kellett pecázni a jó fotókat! :)))

Pedig ez súlytalan...

Amellett, hogy vicces kép, és nagyon jó emlék lesz majd, ez egy nagyon jól szerkesztett, okos fotó. Szerintem.

@tesztfoto: Persze ezért is vágott be neki! Nincs olyan jó erőben, hogy súlyos képet kifogjon! :))))

@Marla Singer (Nóra): Köszönöm Nóra! Remélem jót nevetünk rajta egy pár év múlva is!

Ez volt az oviban is, még ott sem voltam, de mégis én álltam a sarokba. :)))

Tamás! abszolut vesztes?

Dehogyis, csak tudták hol érdemes a megoldást keresni...

Ez egy jó bár igen nagy fogás...
Nagyon tetszik ez a fotó.
Gabes

@aries31: Köszönöm Gabes! Nagyon hiányoztatok!!!!

Köszönjük:-) Ez jól esett:-))
Gabes

@aries31: Ez nem udvariasság, valóban így gondoltuk, közöttünk a helyetek! Már ha lehetek ilyen nagy képü, akit utoljára fogadtatok be!

Sajnos, ez már nekem is, csak egy ábránd! Mármint, hogy Te is nagy képű legyál! A tendencia növekvő, mert lassan megyünk messzire, de ma sem voltál nagyképű. Nem baj! majd kegközelebb!

Ez egy kétségkívül remek fotó, amire, már az alkotója is garancia. (tegnap kaptam rajlitól egy üveg bort!)
Ugyanakkor egy klasszikus „belterjes fotó!” Értem ez alatt, hogy csak azoknak igazából hatalmas élmény, akik ott voltak, és láthatták magát a „kiállítás berendezést” Kívül állóknak mondom, nem alakoskodás, a két művészünk tényleg megszállottként, „beteges precizitással” irányították a képek felrakását, amit nem is igazán tudtam követni, a meglepetésem okozta fölbegyökerezettségem miatt. Azt, hogy Ők ezt, majd hogyan értékelik, az Ő tisztük!
A rám is ható feszültség enyhe sugallatát, mármint Király aggódásából, hogy „igyekezzünk, mert kevés az idő”, úgy próbáltam enyhíteni, hogy javasoltam, a munkát gyorsítandó, használjunk szegbelövőt! Nóra segítendő már azóta, egy sokkal modernebb technológiával kontrázott: és mit szoltok a dübelhez? A liftben sem oldódó hallgatás világosan jelezte ajánlatunk komolyságát!
A teremben a feszültség, csak fokozódott. Ott kezdte mindenki érezni, hogy művészkéink, nem viccelnek, bizony itt komoly kiállítás lesz, mármint a képek részéről! Való igaz, nem úgy fogalmazták meg, mármint ahogy Dobó kapitány,…, de udvariasan felajánlották, hogy kinek, jó lenne, ha nem, és ki az aki szabadon távozhat. Természetesen kollegalitási azonnyomban rajli barátunkat elengedtük egy fotósétára, ami, mind utólag megtudtuk, abból állt, hogy átmentek a Lánc-hídon, meg vissza és beültek egy kávéra, amit óvatosan is átgondolva, tudom, hogy rajli nem cukorral és tejszínnel itta.
S mikor már maradtunk, mint alkotók magunkra, akkor elkezdődhetett az érdemi munka!
Az összes kép, már kb. negyven helyen volt, egyenként, amit először annak tudtam be, hogy az én képeimnek keresik a legmegfelelőbb helyet. Persze a végső „felállást tekintve, ettől a gondolattól nem is álltam messze, ugyanis a kiállítás, ha követjük a nem „Stációi” irányt, akkor velem kezdődött, majdnem velem is ért véget, azt, hogy nem velem, ez volt a szinte legkisebb hiba, amit, óriási tapasztalatokat szerezvén, egy saját önálló kiállítással szeretnék korrigálni!
Mivel, már minden kép, minden helyen volt, és kezdték a technikai berendezők megtalálni a formájukat, jöttek a finomítások! Ez a kép, kettő milliméterre arrébb. Nem! Egyel jobbra!
Namármost! Egy damilon, illetve acélon lógó képet rábírni, hogy hol erre, hol arra menjen egy tized millimétert, az nagyobb feladat, mint az ország rendbetétele! Nem is bízták ránk!
Most már tudja a kedves olvasó, hogy miért itt állunk, ahol vagyunk!
Azt, hogy ha egy kép, ha jobbra csavarodik, akkor azt jobbra, vagy balra kell csavarni, azt még a sokat tapasztalt, csavaros, ballisztikus agyamat is próbára tette. Itt kezdtünk picit becsavarodni, de ki is csavarodtunk. A habarodás, az a csinosabbnál csinosabb látogatok megérkezésekor kezdődött! Persze, erre nem maradt egy percnyi időnk se, úgyhogy a habarodás elnapolva!
Zsinórrángatás közben, megszólalt művészetünk fele: nincs valahol egy léc, vagy egy partvis?
Majd én hozok! Mit tehettem volna ilyen hatalmasságok között? Bár a seprű is megfelelt volna, de félve attól, hogy a fotóssétálgatók női különítménye váratlanul visszaérkezik, félve az amúgy is kis hely okozta forgalmi dugulástól, a partvist választottam!
Gondoltam, kimegyek, s majd egy idő múlva bejövök s a probléma megoldva. No, de nem úgy van az! Visszajöttem, és Laci az Öveges: Partvis?
Ó! De balga vagyok!
Most, már igaziból lementem!
Jónapot! Uram, tudna egy partvist kölcsön adni? Pár óra és visszahozom! És ha nem? Igaza van, akkor adja a nyelét!
Megkaptam! Döntésem helyességét az is bizonyítja, hogy a Bibliát soha nem olvasva, de műveltségemből fakadóan tudtam, hogy Övegesnek nem hal kell, hanem pecabot!
Akkor még nem tudtam, hogy a vetítményem végső, nem tervezett simításánál, valaki azzal szórakozik, hogy a nyelet, rajliúl pecabotot, két percenkét függőbe állítja, majd, amikor látszólag úgy áll, mint ahogy nekünk, anno, már nem is emlékszem, akkor magára hagyva, pár másodperc múlva, egy semmihez nem hasonlítható, éles csattanással, a parkettára landol (helyesebben Parkettált!), persze nyílván nem tudva, hogy az előző nap elkúrt vetítvényem simításán dolgozom, akkor még „Satu”nélkülésben.
Arról nem is beszélve, hogy közben egyszerre hallgatok, egy operai kettőst, persze zene nélkül, és hallgatom a negyvenöt percenkénti ifjúság telefonjait, mármint: jössz fázni?
Remélem, azóta összemelegedtek!
Itt kérek elnézést kedves feleségemtől, akit azért csesztem le, nem százszor, diaporámázás közben, mert reggel ötkor zajt okozott azzal, hogy a szeméből kiesett a csipa!
O tempóra, o mores!
Nagyon tetszett a „súlytalan” képek rögzítése! Meglepett a téglalap formájú tabletta, ami nagyszerű gyurma, a képek rögzítésére, amiről azt gondoltam, mint az írószerboltban gyakran megforduló, hogy írás ellen való! Szedtem is rendszeresen, de ahogy olvassátok a fentieket, láthatjátok, hogy semmit nem ér, legalább is placebo!

Ez a kép igaz története, de, valljuk be, Öveges nagy halat fogott! Nagyon nagyot!
Ebből kifolyólag nem is vette észre a kishalakat, úgy hogy, csak továbbra is szerényen úszkáltam, úszkálok!

Köszönöm az aquáriumot!

Rajli: Jó fotó! Szépen megoldottad! Ügyes vagy! Nagyszerű fotó! (láthatjátok mit okoz 1,5 l Móri ezerjó, bár ennyiszer nem volt módomban kipróbálni!

Bocsánat!

@Főfüge: Kedves jános!
Erős a gyanúm, hogy a "Háború és békét" is te írtad! Bár nem, ez mégsem valószínű, mert akkor vagy ezer oldallal hosszabb lenne!

@rajli: Ne aggódj! Ez még, csak a BÉKE része!
A HÁBORÚ elkerülhető! A bor finom,a címemet tudod!

Kevesen tudják, hogy ezt a halat a farkánák fogva ráncigálták... ugyan is fejjel lefelé lett fölrakva... véletlen,... bár a művész úr beleegyezett a tévedésbe, nem hisztizett, hogy hogy lehetett valaki ekkora barom, hogy nem látja melyik a kép teteje és alja. A Tőle szokásos szerénységgel mondta, hogy jó lesz ez így is, más értelmet kapott a fotója, de hát ne dolgozzatok miatta nem kell leszedni az akasztóról és újra kezdeni az egész halászatot... mert ráadásul addigra már a pecaseprűbot is elúszott valamerre!

:-)Béke veletek!

Így írtok Ti...
Én meg dolgoztam
Üdvözlet

Zita: Fejjel felfelé repülő halat hálóval halászni nem kihívás, így hát a zsineg nem korlátoz, inkább összeköt...

Köszönet a segítségért!