Jön egy kép. Egy újabb tördöfés, mert eltűnt megint valami, amit még JOBBAN le kellett volna fotóznom. Talán, hogy még jobban hozzámnőjön a téma, mégjobban fájjon, hogy eltűnt. Pedig tavasz van, tehát kéne fotóznom a virágokat, de azokat inkább locsolom. Titkos szerelmem a giccs, egyfajta túl szép barátnő, akit beteges módon inkább röstellek bemutatni barátaimnak, mint hogy félnék attól, hogy elcsábítják tőlem. Tehát maradnak a romok. Hm, milyen érdekes, hogy a romokat úgy lehet eltakarítani, hogy méginkább rommá tesszük őket! Annyira rommá, hogy már nem is látszanak! Ez a semmibe vezető lépcső (életveszélyes volt egyébként) már nem létezik. A Kodály köröndön sokpénzű, hiperaktív és cseppet sem számító üzletemberek jóakartúlag felújítják a város legszebb házainak egyikét. Oké. De miért tesznek rá még egy emeletet? Ja, hogy több lé csorogjon a dologból. Vennék is ott lakást, kéccáz négyzetméterest és akkor nem puffognék itt. De inkább lököm a fotót kicsit megbolondítva, hogy az idő folyását ti már külön meló nélkül érezzétek a látványon :)
.jpg)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Főfüge · http://sonaj51.blogspot.com/ 2009.04.23. 01:54:59
Meg voltam győződve, csupán a kép
láttán, hogy már nem létezik, mert végül is ezt látattad velem, velünk. Főleg a fátyol és az enyhe dőlés segített a megszűnés "élményéhez".
Normális ember, abszolút értelemben egy ilyen látványt nem tart szépnek. S ez még is szép, mert érezteti, hogy magával viszi picit, az időt, az itt történteket.
Meg aztán, a sorsára hagyatottság okán is, a romok, ill. annak ítélt épületek „önálló életet kezdenek élni” (KirRoyal diaporámája erről szól.)
Nem hagyták, hogy fojtassa önálló életét, lehet, ez így van jól, hogy mi okból, az már egy másik történet.
Mindenesetre szép ez a kép! Fájdalmasan szép.
Állítólag az emberek is megszépülnek a haláluk előtt.
-kadris- 2009.04.23. 19:24:51
Sorsunk lépcsője is lehet ez. De nem is annyira tragikus, több okból. Hisz ha jó emlék volt itt, akkor a múlt megszépíti a dolgokat. Illetve minden régit lassan felváltaz új. Ami persze különböző hosszúságú folyamat lehet, hiszen a piramisok még ma is csodák. Itt egy egyszerű épületszülőktől származó, meöregedett, múlófélben lévő romot társz a szemünk elé. De már látható a vég, és még érzékelhető a múlt. Igazából egy másik dimenzióban jártál, ahol az idő nem létezett. Mert egyszerre mutattad meg a voltvanleszt.
Tudod mit? A giccseidre is kiváncsi vagyok nagyon!
kadris