Jön egy kép. Egy újabb tördöfés, mert eltűnt megint valami, amit még JOBBAN le kellett volna fotóznom. Talán, hogy még jobban hozzámnőjön a téma, mégjobban fájjon, hogy eltűnt. Pedig tavasz van, tehát kéne fotóznom a virágokat, de azokat inkább locsolom. Titkos szerelmem a giccs, egyfajta túl szép barátnő, akit beteges módon inkább röstellek bemutatni barátaimnak, mint hogy félnék attól, hogy elcsábítják tőlem. Tehát maradnak a romok. Hm, milyen érdekes, hogy a romokat úgy lehet eltakarítani, hogy méginkább rommá tesszük őket! Annyira rommá, hogy már nem is látszanak! Ez a semmibe vezető lépcső (életveszélyes volt egyébként) már nem létezik. A Kodály köröndön sokpénzű, hiperaktív és cseppet sem számító üzletemberek jóakartúlag felújítják a város legszebb házainak egyikét. Oké. De miért tesznek rá még egy emeletet? Ja, hogy több lé csorogjon a dologból. Vennék is ott lakást, kéccáz négyzetméterest és akkor nem puffognék itt. De inkább lököm a fotót kicsit megbolondítva, hogy az idő folyását ti már külön meló nélkül érezzétek a látványon :)

A bejegyzés trackback címe:

https://lato-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr571081204

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Főfüge · http://sonaj51.blogspot.com/ 2009.04.23. 01:54:59

Természetesen, így már nem ér, de tényleg először a képet néztem meg, s csak utána olvastam a képhez tartozó, nagyon érdekes gondolkodást.
Meg voltam győződve, csupán a kép
láttán, hogy már nem létezik, mert végül is ezt látattad velem, velünk. Főleg a fátyol és az enyhe dőlés segített a megszűnés "élményéhez".
Normális ember, abszolút értelemben egy ilyen látványt nem tart szépnek. S ez még is szép, mert érezteti, hogy magával viszi picit, az időt, az itt történteket.
Meg aztán, a sorsára hagyatottság okán is, a romok, ill. annak ítélt épületek „önálló életet kezdenek élni” (KirRoyal diaporámája erről szól.)
Nem hagyták, hogy fojtassa önálló életét, lehet, ez így van jól, hogy mi okból, az már egy másik történet.
Mindenesetre szép ez a kép! Fájdalmasan szép.
Állítólag az emberek is megszépülnek a haláluk előtt.

-kadris- 2009.04.23. 19:24:51

Tudod bátor voltál, mert az életeddel játszottál, de megérte. A baj az, hogy lassan mindenki azzal játszik, illetve mások játszanak vel. Persze mi belemegyünk kiváncsiságból, de aztán rájövünk, hogy ez talán nem is játék.
Sorsunk lépcsője is lehet ez. De nem is annyira tragikus, több okból. Hisz ha jó emlék volt itt, akkor a múlt megszépíti a dolgokat. Illetve minden régit lassan felváltaz új. Ami persze különböző hosszúságú folyamat lehet, hiszen a piramisok még ma is csodák. Itt egy egyszerű épületszülőktől származó, meöregedett, múlófélben lévő romot társz a szemünk elé. De már látható a vég, és még érzékelhető a múlt. Igazából egy másik dimenzióban jártál, ahol az idő nem létezett. Mert egyszerre mutattad meg a voltvanleszt.
Tudod mit? A giccseidre is kiváncsi vagyok nagyon!
kadris

Tuanan 2009.04.23. 20:15:09

@Főfüge: Köszi :) Az utolsó mondat borzongató, de jól is hangzik. De valszeg az öregek szépségére igaz inkább.

Tuanan 2009.04.23. 20:16:38

@-kadris-: Arra a lépcsőre azért nem mentem fel. Tényleg leszakadt volna. Giccs... lehet, hogy fotózok párat a kedvedért :)

tesztfoto · http://members.upclive.hu/falcsik.tamas 2009.04.26. 02:25:38

Az a lépcső, az ajtó, és az ablak... nagyon jó kép.

pityupang 2009.04.26. 16:43:25

@tesztfoto: Méginkább nagyon jó helyszín... volt :)

PekZo 2009.04.27. 09:41:44

nagyon hangulatos kép, magábaszippant, szinte érzem az illetokat a fényt, az idő folyását, már-már hallom az egykor elhangzott hangokat, beszélgetéseket a lépcsőn, a gangon.
süti beállítások módosítása