Lacinak főképp, aki látni akarta, hogy mindek a kedvéért.....
Az úgy volt, hogy megbeszéltük a Sattal, hogy kellene róla (általam) egy-két -úgymond- normális, komoly portré... a fotózás kb második percében realizáltam, hogy ez vele teljességgel lehetetlen. Egyszerűen ő nem az az ember, akiről lehet. Na, a macskabölcső sorozat ebben a reménytelennek tűnő helyzetben készült, kvázi melléktermékként....
Azért aztán valahogy csak lett egy rendes portré, ami neki is tetszik, meg nekem is. Íme:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zitalma-Parfüm 2009.04.14. 18:26:33
Tökéletes fények és árnyak járják körbe az agytekervényeket és a szakáll szállakat!
Az érzékiség finom vonala a szájszegletben a tökéletes és biztos tudást tükrözi az alanyról és az állítmányról ( nehogy má' tárgyiasítsuk a személyt, még ha a fotó tárgya is ) jelen esetben a modell és fotós viszonylatában.
na ennél a szövegnél persze lényegesen jobb a fotó, sőt mondhatni a fotó tökéletes, mit szövegelek én itt, mint aki magyarázza a bizonyítványát, hogy persze hogy értem a képet.....:-)
Szóval! tetszik!... a fotó is:-)
tesztfoto · http://members.upclive.hu/falcsik.tamas 2009.04.14. 21:35:38
Kir_Royal · http://www.kiralylgy.hu 2009.04.15. 07:36:12
Mindazonáltal én egy eszmélkedő alkoholistát látok, aki még nem menthetetlen, sőt, az alkotáshoz, a szellemi munkához kell is neki a kábulat, rejtett zsenije ilyenkor szabadon szárnyálhat. Lehet, hogy Satu ilyen (is), ahhoz még keveset találkoztunk, hogy ezt meg tudjam itélni. A képei azonban nem ilyennek mutatják, hanem kifinomult agymunkásnak, az apró és gyakran többszörösen áttételes utalások mesterének, olyannak, aki mindezek ellenére egyenes vonalú és tiszta dolgokat alkot.
Persze tudom, hogy egy önéletrajz mellé nem lehet csatolni, de szerintem a darázsos kép a legtalálóbb portré, amit én Saturól ismerek.
Persze nem vitás, hogy ez egy technikailag remekül elkészített kép, és az is lehet, hogy Te, Nóra ilyennek látod őt, vagy András ilyenek szeretné magát látni, sokat megélt, tapasztalt, az élet dolgait értő, de azokon már túllépő, kissé flegma és cinikus értelmiséginek.
Az én képem saturninusról más, Még inkább olyan, mint a macskabölcsősek, és - ha van ebben egyáltalán szavam - jobban is örülnék, ha olyan maradna a személyisége is.