Micsoda aranymettszés!

Azért a szerkesztés a véredben van. Az arányok hibátlanok!

Régebb óta figyelem már, hogy hogyan változnak a képeid. Talán nem erőltetett párhuzam, hogy amióta elköltöztél a városból lassan kezdtek eltünedezni a képeidről a szögletes vagy ívelt, de mindenesetre geometrikus formák (akkor is, ha történetesen épp a várost fényképezed), és egyre gyakrabban jönnek elő organikus, természetközeli motívumok, ksza ága, füvek, egyszerű kis virágok továbbá az emberi létezis kis bagatelljei, mint például most ez a rongy is.
Jól írja Zita: a képek pontos szerkesztése most is megvan, de mindez nem a vonalzóval és körzővek rajzolt rend, hanem a dolgok természetes, belső harmóniájának kifejeződése.
Irígyeltem régen az absztraktjaidat, de most meg ezt az egyszerű, mégis szép és érzelemgazdag fényképezést szeretném tőled ellesni.
Szerintem ez egy fontos kép fotográfusi pályádon, és örülök, hogy mi láthattuk elsőnek.

Nagyon köszönöm!

Benne van a szív és az élet is.
Nagyon beszédes és a csendélethez viszonyítva rendkívül embercentrikus fotó.
Nagyon szeretem ezt a fotód (is).
Gabes

Nagyon tetszik! Az utóbbi képeid közt kedvenc most.

Kellemes, nyugodt kép!
Egy NEOneorealista minimál!