Január 10-dikén, szombaton, a Salgótarjáni Művelődési és Konferencia Központ fotógalériájában nagy számú érdeklődő jelenlétében nyílt meg Papp Elek AFIAP fotóművész (és cseppet sem mellesleg: barátunk)  fotókiállítása.

 A tárlatot Homoga József nyitotta meg, aki szintén fotóművész (és szintén AFIAP), és a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület elnöke. Megnyitó beszédében méltatta a kiállító számos nemzetközi és hazai sikerét, kiállításait, pályázatokon elért díjait és rangos fotográfiai társaságokban elnyert tagságait, amelyek közül most csak egyet emelek itt ki: a 2009-es évre neki ítélt  HUNGART Alkotói Ösztöndíjat. A megnyitóból is kiderült, hogy nem lehet Papp Elekről anélkül beszélni, hogy meg ne említenénk Tóth Istvánnak, az Évszázad Kiváló Fotóművészének nevét, aki maga is  munkásságának méltó követőjét látja a fiatalemberben.

A kiállítás címe, "Klasszikus értékek" jól jellemzik Elek törekvéseit. Mestere nyomán ő is a ma már kevéssé divatos, mégis sokak által kedvelt, 20. század első harmadában kialakul u.n. magyaros stílus képviselője.

Mint az irányzat többi képviselőjére, rá is jellemző a technikai tökéletességre való törekvés, a téma pontos "kifényképezése", a fény szélsőségekig elmenő megragadása és a téma idilli megfogalmazása. Nála is minden pontosan szerkesztve a helyén van, a fény kiemeli a lényeget, a meghatározo képelemek a harmadoló környékén helyezkednek el.

Képeinek története van, tudni véljük az előzményeket és elképzelésünk van a további eseményekről is. Művészportréi - amelyek ugyancsak Tóth István útját követik - nagyjából egy logikát követnek: a nagyon pontosan exponált portré hátterében egy-egy jellegzetes alkotás jelenik meg, amelyen ugyancsak felfedezhetjük a fotografált személy vonásait.

A most kiállított 27 fotót Papp Elek munkásságának ismerői már láthatták különbozó kiállításokon, vagy legalábbis a művész szépen szerkesztett honlapján, ám mégis érdemes megemlíteni azt a hatást, amelyet az egységesen keretezett, nagyméretű képek kiváltanak. Sajnos a szűk, folyosószerű teremben nem érvényesülnek igazán ezek a képek, és sajnos a világítás sem éppen fotógalériához méltó (annak ellenére, hogy ez a 389. fotókiállítás itt).

Homoga József a megnyitó beszédben méltán nevezte komplett életműnek, amit a fiatal Papp Elek az elmúlt 6 esztendőben alkotott és elért. Tóth István méltán lehet büszke arra, amit tanítványa az asztalra, pontosabban a falra tett. Az igazán izgalmas kérdés most már az, hogy van-e még annyi tartalék ebben a stílusban, hogy az elkövetkező évtizedekre is alkotói mozgásteret biztosít a művész számára, vagy a tehetség új utat keres és talál a kibontakozásra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.