Egy szóval nem mondtam, hogy nem tetszenek a képeid! Egy szóval nem mondtam, hogy kivétel nélkül értem őket! De!
Ezt most már érettnek érzem!
Magamra leszek kíváncsi egy kis idő elteltével, hogy jó láttam e!
Ez, az én meglátásom! Te pedig "érjél" még!

Ez, nagyon tetszik!!!

Kicsit Főfüge hozzászólására is reagálva: a fotográfia egyik fontos feladata a valóság pontos és hiteles ábrázolása. Ezt úgy is elérheti, ahogyan a riportfotósok, a haditudósítók továbbá a portréfényképészek és a makrósok teszik: megkeresik azokat a jellemző pillanatokat, amelyeket rögzítve közelebb jutunk a lefényképezett dolog (esemény, személy stb.) lényegének megértéséhez. A másik út annak megmutatása, hogyan érez maga a fotós, hogyan látja ő azt a dolgot, amelyet megörökít. Az előző megoldás magáról az alkotás tárgyáról szól, ezért lehetőleg közérthetőnek kell lennie. A második az alkotóról szól, aki általában tojik rá, hogy mit mondanak a többiek, vagy hogy egyáltalán vannak-e többiek.
Persze sok a blöff mindkét oldalon: a hiteles ábrázolás jegyében tömegével születnek a fontos pillanatot elmulasztó, lényegtelen dolgokat bemutató képek, és az önkifejezés is gyakran valóban tartalom nélküli képi halandzsává válik.
Én sem "értem" ezeket a képeidet, de megmozdít bennem valamit, érzelmeket kelt a színek és formák sajátos keveredése, eltöprengek azon, hogy miért áll a feje tetején a könyvtár, és mire int a kőangyal.
De főként csak nézem, és látom, hogy haladsz következetesen egy számomra szimpatikus úton.

Sziasztok! Én úgy fogalmaznám meg a saját álláspontomat, hogy nem a képet kell szerintem érteni, pláne, ha a Laci által vázolt második opcióról van szó, és még csak nem is a kép készítőjét, vagy annak szándékát kell érteni, hanem azt az érzést, vagy gondolatot, amelyet a kép BENNEM kivált. Akkor kapok valamit egy alkotástól, ha új dolgot fedezek fel, vagy fejtek meg MAGAMBAN. Persze vannak egyetemes szimbólumok (mint akár itt a könyvtár,) amik mindenki számára ugyanazt kell jelentség, de vannak saját koordinátarendszereink is, amelyekben elhelyezve az imputot, új megállapításokra tehetünk szert. Hát így. Tetszik a kép. Tetszenek ezek a képeid, mert bennem mindig egy olyasmi gondolatmenetet indítanak el, hogy vajon hogyan hatnak egymásra, milyen szinten folyhatnak egymásba különböző, látszólag kapcsolat nélküli dolgok. És ilyen gondolatok mentén aztán az ember feszegetheti a saját életeseményeinek (rejtett) összefüggéseit is.

Számomra a legnagyobb öröm, ha gondolkodásra késztet a fotó, vagy ahogy Hervé mondta:
"A fotó arra hivatott, hogy felrázza a képzelőerőt, nem elég, ha csupán emlékeztetőül szolgál"
Köszönöm a hozzászólásokat.

Nagyon tetszik ez a képed Zoli.