Nyomasztó.
Sokadszorra jövök ide, nem tudok mégse mit mondani. Hiába a napsütötte aranybarna szín, mégsincs jó érzésem a képet nézve.
Kíváncsi lennék, neked miről szól ez a fotó.

A mezőt gerjesztő vezetékek oszlopai, mintha lebegnének, a mező felett, ettől van egy kis abszurd töltése is a számomra, :)
Egyébként nagyon jó ez a cím, talán gondolatjellel írtam volna, :))
At enyhe vignett a felső sarkokban és maga az egész színezet nagyon tetszik.
Grat!

Sok minden elgondolkoztat ezen a képen. Most éppen az izgat legjobban, hogy mitől vastagszanak meg az oszlopok a horizont vonala alatt? Az előtt azt nem értettem, hogy milyen perspektívikus rövidülés az, amelyik nem az első, hanem a második oszlopot mutatja legmagasabbnak?
És általában is, hogy akkor ezt most hogy?
Igaza van Nórának, ez egy nyugatlanító fotó.
És ezt nyugodtan veheted elismerésnek.

Kukoricamező?

Nem! Energiamező! Kukoricából, ami szerintem egy anakronisztikus, baromság! Főleg úgy, hogy elégetik az alkoholt! Bocs! Az oszlopaid perspektívái, azok viszont nem semmi feladvány. Hiába tanultuk meg szép lassan a sík képeket térbe is látni, ilyennel még nem találkoztam. Nóra azt írta, hogy sokadszorra jött ide, én meg szinte el sem mentem egész nap, de most már megvilágosodtam, főleg, ha ránézek az órára. Nem rég beugrott, hogy az oszlopok tulajdonképpen, nem egymás előtt, ill. mögött vannak, hanem egymás mellett, és a távolságukat egymástól, nem a magasság "jelzi", hanem az oszlopok vastagsága. a jobbról a második, az egyszerűen magasabb ponton van.
Az, hogy a horizont alatt vastagabbak az természetes, legalább is nekem, mert én gyakran találkoztam ezzel a jelenséggel. Minél erősebb az ellenfény, annál jobban vékonyodnak az oszlopok, vagy bármi, sőt, ha szikrázóan erős az ellenfény, akkor gyakran látni olyat is, hogy átlátsz az oszlopon, ill. egy fán pl. főleg, ha meleg a levegő. Ez már valami magasabb optikai ismereteket igényel.
Nem merem megsaccolni a tele méretét, de nem lehet pici, és az a "főbűnös" a mi átverésünkbe, bár lehet, mivel az alkotó építész és mindíg térbeli dolgokat rajzol és talál ki, lehet, Ő nem is érti, hogy mi mit nem értünk.
Már ketten is egyetértettek abban , hogy a fotó nyugtalanító, én már megnyugodtam, igaz, én nem is nyugtalan voltam délelőtt, hanem ideges!
A barna tényleg szép, de ha a poharamat nézem, akkor: sárgúl már a kukorica szár...

Ui: Egy alcím azért segített volna, mondjuk ez amit KiRoyal fogalmazott meg.
"És általában is, hogy akkor ezt most hogy?"

Killing Fields - Mike Oldfield hallgatása javasolt a kép nézegetése közben.
A feszültséget nálam alapvetően a mélységélesség adja, és tetszik.

Mint egy kotta a hangjegyekkel.
Az élet muszikája.
Gabes

Köszönöm a kellemes képzettársításokat, különösen is Főfűge részletező sorait... a nagy nyomasztás ellentételezésére holnap három - gondtalan vizuális élményt nyútó - gombafotómat : ) teszem fel "A légyölő" címmel. Azért nem ma, mert besöröztem.

A kukoricák hallgatnak..

Horror!

:)