Túl kicsi most nekem ez a kép ahhoz, hogy felelősséggel nyilatkozzam.
Ebben a méretben az fogalmazódott meg bennem, hogy túlzó a lágyítás, az üveg határozottabb kontúrjait hiányolom.
Még azt is ideírom, hogy az volt az érdekes, amikor először ránéztem a képre, hogy a parfüm árnyéka nekem egy borosüveget formáz.

Az nem borosüveg :))

Szerintem, meg semmi nem határozott, ezért a kontúrjai se lehetnek azok! Mégnagyobb verzióban, meg még annyira sincs, mert mégjobban érvényesül a lágyítás, a "kontúrtalanság"! Mert szerintem, az alkotó így akarta és így ez egy eszköz, egy kifejező eszköz!
Ismerjük már Parfümtől a parfümöt, "szerepelt" már a csokornyakkendő is, valószínű, hogy ezek az Ő szimbólumrendszeréhez, ecsetkezeléséhez tartoznak.
Mivel a kódokkal én sem rendelkezem, nem is akarok, ezért, csak érezni lehet, és gondolkodni.
Az én olvasatomban, egy ici-pici visszatekintés, visszaemlékezés a nemrégmúlt vidám, szomorú, fényes, árnyékos dolgaira, amit az idő már megkontrasztosított, ezt erősíti ez a nagyon érdekes madártávlat, a "túlzott" lágyítás, ami a fentebb leírtakból következendően, egy-két elpaszatolt öröm, vagy bánat könny, amit jól alátámaszt az üveg bal sarkán és annak kivetítettségén látható, az "árnyék" jobbfelső sarkában megfigyelhető csillogás! Szelektív, nem szelektív, fénytörési tájékozatlanságom bátortalanít el benne, hogy kimondjam, érdekes és értéket ad a képhez, hogy a parfümös üveg kékeslila színe, már az árnyékban mint szín nem jelenik meg! (valóság – álom! Emlékezés!)
Képszerkesztésileg, döbbenetes!

A csokornyakkendő jobb pántjának felezője alsó aranymetszésben van, a kupak bal felső sarka, aminek a síkja az egész üveg harmadolója, aranymetszésben van, az üveg bal első sarka a harmadolóban van, a "borosüveg" az átló felé mutat!
Három stabil pont! Parfüm, nyakkendő, üvegárnyék! van ennél stabilabb?
Ezeket a dolgokat leírva és elolvasva, túl techrokratának tűnik e kép, pedig nem ezért "tolakodó", hanem finom líraisága, elmúlást, megtörténésre való utalása, gyönyörűsége, és elgondolkodtatósága miatt!
A fenti szerkesztésbeli megállapításaim is csak azért "keletkeztek", mert kíváncsi voltam, hogy mivel érte el ezt a hatást, és majd' biztos vagyok benne, hogy az alkotó erről nem is tud, és a tudatalattija
irányította, amikor szépet és elgondolkodtatót szeretett volna létrehozni, ami végül is sikerül! Mert Ő egy művész! A parfűm művésze (is) és amit ezen keresztül láttatni tud! Azt már szerénységem nem engedi kimondatni, hogy ezen tulajdonságok felismeréséhez, legalább ilyen kvalitásokkal kell rendelkezni! (frűűfujjj!)
A fent feltett kérdésre, hogy: Hogy tetszik? A válaszom: nekem nagyon!
Hogy utómunkálatok közben mit matattatok, azt neveltetésem magas foka nem engedi kérdéssé alakítani!

Köszönöm az élményt!

Ui: Nóra! Most így végigolvasva, úgy tűnik, mintha veled vitatkoznék! Picit így is van! Bocsi!
Az árnyék, meg hidd el, nem borosüveg, mert akkor én már régen: jobb egér, mentés másként!!!
Puszi!

Főfüge Mester:-)

A próféta szólhatna belőled mindig:-)

A szimbólum rendszerem lehet, hogy nem mindig érthető, de ez nem is annyira fontos, a hangulatot többnyire meg lehet érezni - ha arra valaki fogékony- különösebb áthallás nélkül is.
De minden amit itt leírtál igaz, bár valóban nem voltam ennyire tudatos kattogtatás illetve pakolgatás közben. Ami az utómunkát a lágyítást és egyebeket illeti.... hát az a matatás az úgy van,
hogy az utómunkába a Laci igen erősen belenyúlhat:-)mert mégis csak ő a matekos nálunk, ő tudja kiszámolni hol van a harmadoló meg az aranymettszés, és akkor ilyen feszes és pontos lesz az absztrakt. Mert kivételesen nekem ez a kép már nem is annyira parfüm mint inkább egy kicsit túlszerkesztett szabályos szabálytalan hangulati absztrakt. Benne vagyok én is a rendezéssel fénnyel árnyékkel, hiszen egy ilyen vetkőzős estéhez jár egy kis borozgatás is, de ritkán tesz le egy férfi így nyakkendőt.... pláne ha siet esetleg.....
Na de a lényeg a lényeg, hogy megértettem Nóra látását, igaza van, és nagyon örülök Főfüge doktorunk receptorainak finom müködésének:-)

Köszönöm mindenkinek!

Tessék még kutakodni akkor, mert az örömünkre szolgál.

Nem hiszem, hogy Jánosunk értékeléséhez, sokat hozzá lehetne tenni! Nekem tetszik ez a fotód is, igaz a többiben egy kicsivel több emóciót érzek! Igaz, amit János ír kiérezhető a fotódból!
Gratulálok: Laci