Gyújtópont 2008. Fonyód. Fotók és festmények kiállítás!
Nem szeretek elkésni, ezért alakul mindig, minden úgy, mintha elkésnék!
Fonyód központja. Nem kockáztattam, irány a rendőrség! Vigadó tér 1. A meghívón, még volt egy kecsegtető „Fonyód centrum” segéd cím. Nem vicc! Nem is hallották!
Mivel az én eddigi rövid életemben, nem valószínű, hogy Fonyód világváros lett, próbáltam hivatkozni, hogy fotókiállítás! Azonnal ketten is telefonhoz nyúltak. Végem van! Gondoltam. Korház is lett az óta, sőt!
- Józsi! Hallottatok valami Vigadó térről itt a központba? Hehehe!
- Itt van rézsút szembe a móló és a kikötő mellett!
Még ennyit se tudsz? Ezt nem mondták, csak leolvastam! Sorompón át, hatalmas tömeg, irány jobbra. Vadászkutya legyek, ha itt lesz kiállítás!
Sátor!
- Van itt fotókiállítás?
- Persze! Itt van mögöttünk! Adunk meghívót is! Adtak. Szép és ízléses. Bár lehet, hogy a tavalyi jobb volt, mert mArt, még most is azt
reklámozza!
- Vihetek többet is?
- Tessék! Itt van húsz. Elég lesz?
Ahogy az illik, amikor hazajöttem, elmentem a művészetek iránt érzékeny barátaimhoz, és lássátok kivel, van dolgotok, mindegyikhez írtam, hogy szeretettel venném, ha ellátogatnátok Fonyódra!
Namármost! Csak a fele járjon úgy, mint a Nonci, akkor többet csodás fotókat tőlem ne is várjatok!
Megláttam, hogy az erkélyen fotókiállítás című Lepedőnek álcázott Tacepaó van!
Megnyugodtam!
Felmentem a lépcsőn, simán, mert nekem nem adatott meg, hogy mindenféle, csak a Kossuth téren honos bontásba kezdjek!
Ajtó zárva. Ezt, csak akkor tudtam meg, amikor siettemben, lenyaltam az ablaküvegről, az összes kéz és lábnyomot. A szerény fotóstáskám segített, mert azonnal nyílt az ajtó!
Jézusom! Nem készültek el! Gondoltam, mindarról, ami később oly sok gyönyörűséget és örömet okozott!
Elkészültek! El bizony, mert ilyenre akarták! És jól akarták!
A megnyitót Baricz Kati vállalta magára! Mit magára vállalta! Maga volt a házigazda, olyan hangulatot teremtve, mintha mindenki családtag lenne. Az alakoskodásnak és a „bohóckodásnak” Nyoma sem volt, pedig Kati bohócnak öltözve várt bennünket, olyan szeretettel és akkora humorral, amit minden látogatót megilletne.
Nagyon pontosan 18:00 kor, nyitódtak az ajtók, beengedték a közel száz, megnyitóra érkezett embert, mindenki elfoglalta a helyét, és jött valaki, egy pántos, melltartós miniszoknyában, aminek a zippzára hátul, a végtelenségig le volt húzva.
A melleit két kézzel elöl szorosan összenyalábolva, stílusos szexisséggel odaosont Filephez (meg ne kérdezzétek, hogy melyikhez!)
Filep, mondjuk azt, hogy a Laci, nagyon elegánsan felhúzta a zippzárat, a hölgy pedig a felfelé kúszó zippzár mindenki által ismert hang ritmusára, mindkét combját szorosan összenyomva, fenekét jobbra és balra kígyózva segített maga a zár, a zipp zár felfelékúszásában!
Frenetikus siker, óriási taps, ami innéttől biztosította, hogy jó helyen vagyunk!
Jött a megnyitó beszéd!
Óriási gondolatok! Csak arra emlékszem, hogy nagyon szép volt, de hogy konkrétan miről szólt azt sajnos, nem tudom, mert állandóan nyomtam, a gombot és a szövegre nem tudtam figyelni!
S egyszer csak, e csoda, jobb kezével hátranyúlt a tarkójához és egy mozdulattal lekapta a parókáját, ami része volt a miniszoknya, a paróka és a csokornyakkendő együttes, 30 évet eltüntető illúziójának!
Tette ezt úgy, hogy közben a megnyitóbeszédét tovább folytatta. Megdöbbenésem előrevetítve, természetesen a gombot abban a pillanatban nem tudtam megnyomni!
Nem baj! Így értékesebb! Nekem!
S ott állt előttünk, Baricz Kati, a maga valóságában!
Csak egyet sajnálok, hogy nem lehettetek velem!
Megeredt az eső, ami bent, helyenként úgy esett, mint kinn!
Mindenki rohant Filephez (most se kérdezzétek meg, hogy melyikhez!)
- Beázik a terem és eláznak a képek!
- Délelőtt volt főpróba, akkor is esett és, beállítottuk az állványokat, hogy a képeket ne érje az eső!
Volt pogácsa, meg pogácsa, meg bor is, persze azt nem láttam, csak éreztem a Filepen, persze meg ne kérdezzétek, hogy melyiken!
Első látásra a kiállítás helyszíne ijesztő, de minden furcsasága ellenére ez tette széppé, emberivé! Lehet, hogy minden látogatónak el kellene játszani a megnyitót?
A tavalyi kiállításhoz képest az aktfotók is visszafogottabbak voltak, a festmények rettentően tetszettek, ami nem is volt hirdetve, azok, pedig az ikonok voltak, elsőre szentségtörésnek tűnt az aktfotók környeztében, de összességében, nem igazán bosszantott! Sőt!
Minden TV-s riportot végighallgattam és végigfotóztam, rettentően eredeti és hétköznapi kérdések tükrében megtudhattam, hogy feleségek és barátnők, ha sima hétköznap nem is, de fotózáskor állandóan izgulnak, s ha lehet, akkor ott tevékenykednek, mert az ördög nem alszik! Persze ennél szebben, bájosabban és irodalmian fogalmazták meg, de a lényege ez volt!
Ami meglepett, a mindenki által várt modellek, nem feltétlen BOMBA nők és modellek, hanem valódi Emberek. „Művészetükre” jellemző, hogy bár majd’ mindenkivel a képe alatt csinálták a riportot, senki nem tudta Őket azonosítani!
Mindenkinek ajánlom, hogy, ha időtök engedi, akkor látogassatok el Fonyódra, nézzétek meg a kiállítást, s ha nem tudjátok Filepet felhívni (meg ne kérdezzétek, hogy melyiket!), akkor vigyetek gyorsvágót, feszítővasat és egyebet, s ha ez sincs, akkor, csak nemes egyszerűséggel rugdossátok a fémet, és „szavaljatok” Mind Nonci és Királyék!
Főfüge
A mi drága bohócunk
A megnyitó
Baricz Kati
A megnyitót hallgatók
A kiállítás
A kiállítás hangulata 1.
A kiállítás hangulata 2.
A kiállítás hangulata 3.
Riportok
Látogatók 1.
Látogatók 2.
Vicces látogatók, ahogy én látom 1.
Vicces látogatók, ahogy én látom 2.
Ez pedig a kedvencem!!!