Talán lustaságom okán, vagy ki tudja miért, de legtöbbször kerülöm a HDR-t, bár találkoztam már nagyon jó képekkel (pl. a fotózzon tomteam képei között). Azt hiszem, itt is, mint minden más technikai megoldásnál a mértékletesség a kulcs. Sajnos, egy utazás alkalmával nincs időnk kivárni a megfelelő napszakot, vagy hónapot, és nem dolgozik a kezünk alá egy egész stáb, így ilyenkor jól jöhet.
A fenti képen nagyon tetszik, hogy látszik a fatörzs mintázata, viszont a virágoknál már nem az igazi.

Sokunknak okoz problémát, hogy a fényképezőgép nem képes a szemünkhöz hasonlóan rugalmas módon kezelni, ha egyszerre kerül elé (nagyon) sötét és (nagyon) világos rész. Ezt úgy is mondják, hogy kisebb a dinamika tartománya. Persze ez nyilván gépenként is változik, de még a legjobb fotóapparátok is messze elmaradnak a szemünk mögött. A sötét rész bebukik, vagy a világok kiég (esetleg mindkettő), és akkor boisszankodhatunk. Erre kínál megoldást a HDR technika, amely több képből "optimalizálja" a fényviszonyokat. Mivel azonban már szinte megszoktuk, hogy a fotón nem lehet egyszerre kezelni a nagyon sötét és a nagyon világos részeket, így a legtöbb HDR-es kép természetellenesnek hat (még akkor is, ha Seer Dani készíti ...). Különösen a színek kezelése necces szerintem.
Másrészt viszont itt van nekünk a PS és itt vannak a raw fájlok, amelyek segítségével nagyrészt kezelni tudjuk azokat a problémákat, amelyek megoldására a HDR szoftvereket kialakították. Ezért a véleményem ezzel kapcsolatban nagyon hasonló a különféle beépített effektek használatával kapcsolatos álláspontomhoz: ha csa "egy gombnyomásos" megoldást keresünk, akkor az nem lesz eléggé finom a végeredmény szempontjából. Ha látszik, hogy manipuláltad a képet, akkor már gond ...

Hazugság, ezen jót mosolyogtam! :)
Ez így egy elég sarkított vélemény. Mert hogy mi is a valóság igencsak relatív.
Első körben tegyük fel a valóság az amit a szemünkkel látunk.
Ezt figyelembevéve lehet e a fotó egyáltalán igaz?? A fény egy objektíven át jut el a hordozóra. Már itt áteresztjük a valóságot egy szűrőn. Az objektív se objektív . :) Mire elérünk a kész képhez torzulnak a színek, a tónusok, a kontraszt, a perspektíva, mélységélesség és és még millió más dolog.
Tehát kérdés igazán csak az milyen mértékben térünk el a valóságtól.
E tekintetben a HDR igen kettős képet mutat. Mert egyrészt ahogy azt Laci is mondta szemünk sokkal nagyobb dinamika átfogásra képes még a jelenlegi legjobb felszereléseknél is. Éppen ezért szerintem a HDR lényege a nagyobb dinamika közelebb visz minket a szemünk által látott "valósághoz". Viszont a másik oldala, hogy a színeket sokszor teljesen rossz irányba viszi el. Viszont ez már csak technikai részletkérdés. Biztos vagyok benne, hogy a HDR-nek megvan az értelme és jövője.
A programok idővel finomodnak és mi is majd jobban megtanuljuk kezelni őket és eljön az a pont mikor egy szépen ízlésesen elkészített HDR valósághűbb lesz egy nem HDR képnél.
Végezetül még annyit hozzáfűznék, hogy még nekem se sikerült soha értelmes, vagy csak egyszerűen szép HDR képet alkotnom. :))

Második nekifutásra, a techikai részleteken túl kicsit mélyebben megvizsgálva a témát a valóság még ennél is relatívabb.
Mert az előbb csak azt vizsgáltuk mint valóságot, amit az ember a szemével lát.
No de kérdem én, pontosan melyik ember szemén keresztül keressük az igazságot?! :)
Példának itt van a fotózásban a szubjektív dokumentarizmus, ami a természetfotózáshoz hasonlóan igen kötött nyers realisztikus, valóságra törekvő ábrázolásmód.
A szubjektivitást itt a fotós látásmódja, mondanivalója adja meg.
Egy adott eseményről két fotós mindenféle technikai manipuláció és torzítás nélkül képes homlokegyenest más tartalmú képi riportot készíteni pusztán azzal, hogy máshogy komponál, más pillanatokat emel ki, magyarán máshogy látja ugyanazt.
Mindketten ugyanazt fotózták, de a két riport teljesen ellentmond egymásnak.
Ezek után mi az igazság?
Az attól függ kinek. :))

Én személy szerint nem vagyok oda a HDR-ért, lehet, hogy a lustaság beszél belőlem is, meg az irigység :)).
Láttam már jó képeket, és tényleg más dinamikai tartományról beszélhetünk, viszont a HDR az általam látott képeken inkább dokumentációs célt szolgált, mint "művészi koncepciót". Ha valaki használja, akkor mindenképpen úgy érdemes, hogy ne látszódjék, egyébként csak azon gondolkodik a néző, hogy mitől furcsa.
Számomra egyébként éppen az lenne a lényeg a fotózásban, hogy nem a "valóságot" fényképezem le.

az első kérdésem az lett volna, hogy "mi az a hdr"... :) aztán elolvastam a kommenteket, és rájöttem.
én sose csinálom.
szerintem uncsi.


hehehe, ennyit a konstruktív kommentelésről... :)