"Már a dédi is azt mesélte, hogy neki is a nagyija mesélte, hogy ez a malom már akkor is itt volt, amikor a törökök rancsúroztak erre, és a Marisnak is akkor támadt kedve hógolyózni a Pestával amikor a nap a malom mögött kandikált.. hát így vót ez valamikor drága kisunokám.... sokat tud az a malom az má' bizonyos:-)"

Szép is, régi is, mesélős is!

Grat!

Szépséges, hangulatos.
Tetszik a lapátok formálta csillag és a Nap kettőse...

Hűjaj!
Ebből a képből baj lesz, mert délkörül mondogattam, hogy ej, de jó kép, ej, de jó kis szélmalom, ej, de gyönyörűségesen régies. Erre alulról egy hang: hol van az a szélmalom???
Megyek a hang irányába, tekerem az egeret, mert volt elképzelésem, hát igen, innét két méterre van az én galériám, és mit látok? Az én gyönyörű Don Quijotém teljes harci díszben ott katakól, Rocinante, meg már rugdossa az ablakos képemet, bár lehet, hogy a színe idegesítette?
Sikeresen lecsendesítettem őket, most viszont délután hangosan olvastam Zita írását, hogy a nagyi nagyijának a nagyon nagyija is látta ezt a szélmalmot, erre aztán beindultak ismét. Újból rohanok le, már Rajli képein is átgázoltak. Megértem visszacipelni őket, és nyugtattgattam a csapatot: Tudjátok, ott fenn nincs ám semilyen malom, csak a Zita néni gyakoról, készül az új szerepére: ...hát így vót ez valamikor drága kisunokám.... sokat tud az a malom az má'

Aki nem hiszi, az járjon utána. Még mindig izzik az én Don Quijotém.

A képed, pedig tényleg tetszik!

Én mindig bajban vagyok, mert mindig akarok írni a képedhez, de sose tudok mit írni.
Mert annyi minden érzés lesz bennem, de mind olyanok, amit nem tudok megfogalmazni (na, most mondd, hogy írjak könyvet! :)) )
Szóval ezzel a képpel például eljutottam a rendőrségig. Mert kamaszlány koromban a barátnőimmel a réten cigiztünk stikában, és jól felgyulladt a szalmakazal, és akkor jött a csősz a biciklivel, és mi el futottunk, mert ő hívott mindekit. Volt ám nagy ribillió, tűzoltóság, ilyesmi ...
Hát így volt ez, amikor még fiatal voltam ...

Gondolatvilágodhoz a technikát segítségül hívva, mindig nagyot tudsz alkotni. Amolyan védjegyed van. Már jogdíjas?

Mintha maga Don Quijote készítette volna a képet, szinte látni vélem az óriást, amit karjával ijesztően kalimpálva fenyegeti a Kasztília kopár fennsíkján állataikat legeltető parasztokat.
Bár ez a kép inkább Tüske stílusára emlékeztet, de ennek ellenére (vagy épp ezért?) tetszik ez is.

Igen, ez a kép még 1582. októberének nem létező 9. napján készült. Teljesen világos.
Örülök, hogy újabb bepillantást tehettem a világodba.

Kadris: Jogdíj??? :D Hehe...:))

KR: Tüskére?! Vajon miért?! ;))

Nagyon köszönöm mindenkinek!