Kőfejtő

2008.02.09. 18:46

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lato-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr54332660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aries31 · http://grefafatermekek.blogspot.com 2008.02.09. 19:04:21

Mintha a világ végén járnék. Kerítés fa és beton és még az árnyék is megadja a hangulatot, utánna pedig a vég a szakadás.
Nagyon tetszik a vonalvezetés. Szinte egy pontból fut szét az egész téma.
Grat!
Gabes

Válasz erre

-kadris- 2008.02.09. 19:28:07

Nagyon köszönöm:))

Válasz erre

Zitalma-Parfüm 2008.02.10. 09:10:45

Végre kezd mindenki vissza találni régi önmagához.. ez is olyan ami a védjegyed. Csak Te tudsz ilyen színt és hangulatot varázsolni!
Figyelni kell ésszel és lélekkel, szemmel és füllel, vagyis minden érzékkel.

Kuszasága és törései vagyis törékenységei egy nagy( lélek) történet részei!

Válasz erre

Kir_Royal · http://www.kiralylgy.hu 2008.02.10. 09:28:09

Szeretem az ilyesfajta természetes absztraktokat, ráadásul itt egy kis filozófia is van a képben: mi az igazi, a valóságos korlát girbe-gurbasága, vagy az árnyék-korlát kérlelhetetlen egyenese? Vagyis milyen viszony lehet az elvek és eszmék szabályos világa és a hétköznapok apró kényszerek szabta szabálytalanságai között. Neked van erre egy válaszod, mert bár az árnyék-kerítés szinte az egész képet uralja, mégis, a fent húzódó valódi korlát ad kapaszkodót a szemek is.

Válasz erre