Úgy látom, új utakat keresel, és eddig ezen az úton járva ez a legjobb képed. Letisztult, világos mondanivalójú. Ha azt az oszlopszerűséget bentebb hoznád, és talán egy picivel több teret adnál az embernek, akkor még jobb lenne szerintem.

Számomra nagyon mély érzelmeket ad át ez a fotó. Még én sem láttam és ilyenkor, hajnali fél négykor gondolkodni tudok az érthető és érezhető tartalmán.
Már mindenki alszik... hát jó éjt Neked is édes szivem...:-))
Én

Új utakon, a forma hasonló, négyzetes vágás, vastag fekete paszpartú, na de a tartalomm....
Gratulálok: Laci

Valakit elngedni a legnagyobb lelkierőt és bölcsességet igényli!

Ebben az elengedés minden bánata fájdalma kínja benne van, mind két részről. Aki elenged és akit elengednek!

Regénybe illő fotó!

Fantasztikusan sokat beszélő képregény ez!

Grat!

A görögöknél mindennek a mértéke az ember volt, aztán rájöttünk, hogy annál egy picivel nagyobb a világ, hogy mi legyünk a középpontjában. Nekem valahogy arról a pillanatról szól, amikor kiűzettünk ebből a paradicsomból, hogy egy durva képzavarral éljek.
Fájdalmas pillanata az emberiségnek. A képen sem egy embert látok, hanem az embert, akit körül vesz a természet, és valahogy a tiszta vonalakba próbál menekülni, ahol nem éri utol a kegyetlen, érthetetlen világ, ez a képen az oszlop.
Ha egyszer a kezedbe jut Worringer Absztrakció és beleérzés című könyve, nagyon ajánlom, ez a kép annak a kvintesszenciája.

Erős kép, mély gondolatokkal, és mondanivalóval...