Erős fények - szúrós tekintet...avagy a kiadós ebéd utáni frisslevegőre való vágyakozás...
Mindkettőt megértem.
Vicc félre:))
Értem, értem, átérzem az ilyen tekintet, mert én is éreztem már (RÉGEN) így, hogy szeretnék kitörnii önmagamból és most beleképzelem magam a fotó által bemutatott hangulatba, helyzetbe és arra jutottam, hogy akár milyen mély ponton volta, vagy mármi, ami igazán nagyon foglalkoztatott, sosem néztem a napba, mert annyira bántotta a szemem, hogy olyankor semmire sem tudtam volna gondolni.
Tudom, ez egy rendhagyó beállítás, egy bizonyos vágyódó vagy elvágyódó hangulatkép, de most ez jutott az eszembe, mert mindig megpróbálom beleképzelni magam mások bőrébe...
Jók a fények és szépen kihangsúlyozódik a szem színe, formája, de nem érzem át igazán, nem jön át a hangulat...
Hát most azt hiszem, hogy ha találkoznánk valaha is, akkor kapnék jó nagyot a nyújtófából, tőled...
Lehet, hogy meg is érdemelném...
Üdv!
Gabes

Azt tetszik ebben a portréban, hogy nincs semmiféle idealizálásra törekvő szándék benne. Nem érzem, hogy ennek az egyébként vonzó és érdekes arcnak a szépségeit akarja kifejezni, hanem éppenséggel azt, hogy ezt a szépséget a hétköznapiság is hordozza. valahogyan ezt fejezi ki számomra az éles fény is: "világítsunk rá a dolgokra úgy, ahogyan vannak!". Az arcot kettévágó árnyék pedig arra figyelmeztet, hogy az éles megvilágítás (átvitt értelemben is) kiváltja a rejtőzködés szándékát a megfigyelésünk tárgyából.
Őszinte kép, és ez nagy értéke.

A kép feletébb rendhagyó. Érdekes, hogy a fény miatt valóban kell is felül a sok hely, ezáltal az oldalak egyenlősége is kell. Furcs geometriát teremtettél, különböző részletekre osztva a képet. Mindennek meg van a párja a képedben. Nyilván ez a rész valamennyire tudatos is volt, na és akkor jön elő széparcúésszemű barátosnéd, aki a főszereplő mindenféle tekintetben.
Arra gondoltam, hogy mire gondolhat, hiszen a nagyon elgondolkodunk fel se tűnik ha éppen egy ismerősre bámulva úgy megyünk el mellette, mintha nem is ismernék, legközelebb újra találkozva ezt jól meg is kapjuk. Tehát min gondolkodhat annyira, ha még az sem zavarja, hogy a fény a szemébe süt... Az érdekes az, hogy nálamnem feltétlenül negatív hangulat jön le, bár tény, hogy a vágyodás átjön.
Talán fél, hogy mi lesz ha a tüneteiddel kétszer is orvoshoz fordulsz:)))
Na jó akkor feküdjön a díványra és mondja el mi nyomja lekét...(de röviden mert nemsokára itt a következő páciens)

Ez a képed sokkal jobban tetszik, mint a narancssárga, nyáridézős, de meg az Emo-nál is emosabb, teli érzelemmel, és ezért szeretem. Nyílt, őszinte tekintet, játékos fények.

El se hiszitek, mennyire fontos nekem, hogy itt gondolkodtok. Nagyon-nagyon jó, hogy elmondjátok az érzéseiteket.
Aries, először neked válaszolok. Semmiféle sodrófa nem lesz, mert tökéletesen igazad van abban, hogy nincs annyi spiritusz a képben, mint amennyi lehetne.
Többen kihangsúlyoztátok a napbanézést, mint disszonáns momentumot. Igen, ebben van a kép nyitja, számomra legalábbis. Ezért fotóztam. A nap, mint férfi principium, nekünk nőknek, nem kevés fejtörést okoz. Nagyon szeretnénk belenézni, enni a fényt, de talán ez a világon a legnehezebb dolog. (Egébként magamban az "Eating light" címet adtam a képnek. Férfiak! Ami belőletek jön, az sokszor neghéz, és fájdalmas, de nem élhetünk enélkül, ezért dacolva mindennel, állunk elébe(tek). Nos?

Azt hiszem jelenleg ez a kedvenc portrém most tőled. Talán a KR által is említett természetesség miatt.
Talán a vállakból látnék kicsit többet. Talán..
Jó kép, gratula!

Nekem ez a fotód tetszik a legjobban!
Kicsit elbújós, kicsit vágyakozós, kicsit álmodozós, kicsit reménykeltő... amit én látok benne, és valahol azonosulni is tudok vele. (bár nem érdemled meg, hogy ezt leírjam, csak szóban mondhatnám el én is :P )
És azért is tetszik ez most jobban, mint a többi képed, mert igaz itt is megjelenik az átlóba szerkesztés, de még sem annyira erőltetetten, ami az én ízlésemnek már sok. Itt inkább a fej biccen, és semmi széjjelmosás meg ilyenek! ;))
Nekem igenis vannak érzelmek ebben a fotóban, ebben a szempárban..
Talán a kompin változtatnék kicsit.

Ez kész!! :)
Timivel több km távolságban vagyunk, mégis teljes szinkronban egyszerre írtunk neked. :)

Remélem nem haragszol, előzetes engedelmeddel kicsit belenyúltam a szerkesztésbe. Kicsit nagyban raktad fel és nem lehetett látni kép jobb oldalából egy kevesett. Kicsit összenyomtam, hogy egyben látható legyen.
Így már a kompi is sokkal tetszetősebb, a hiányolt váll is előkerült. :)

Te Nóra!
Tölds már fel úgy a képeidet, hogy ne legyenek 540-nél szélesebbek, mert akkor talán látjuk is az egészet, és talán nem kötünk bele a kompiba! :P
:))))
Marci már korrigálta neked eztet!

Hehe... akkor én már nem írok ide többet, mert így is duplán jelenik meg :DDDD

Telepátia.. ?
Kezdek megijedni!! :D

Igen, látom én is sokszor, csak az 540-es varázs-számot nem tudtam.
Mert így meg, ha összenyomjuk, cakkos lesz, olyan cápafogas. A következőt már így fogom méretezni.
Azért ne bízzátok el ám annyira magatokat, hogy telepátia, meg ilyenek, mert volt 3 mp különbség a véleményeitek elküldése között... ;)
Pusszantás. A szóbanmegbeszélést várom nagyon.

Nóra!
Adtam egy címet a posztnak, mert enélkül elég nehéz volt visszakeresni. Ha nem tetszik, töröld ki, de mindenképpen legyen valami a címsorban, egy * vagy egy ? vagy egy ß vagy bármi ... :-)

Esetleg a pénteket becélozhatnánk nagy vonalakban, ha neked is jó?!

Az van a fényben, aminek a fényben kell lenni, és azt látjuk az árnyékban, ami oda való.
Egy kis haikut is fabrikáltam hozzá:

Révedő homlok,
szemek, merre mennétek?
Mindegy, követlek!

Néha bár ti nézitek a Napot, a Nap lesz gazdagabb, hogy rátok süthet.

Laci! Igazad van, a technikailag kötelező címadást vettem, alkalmazni fogom. Köszönöm!
Timi, Tüsi, a most péntek délelőtt jó, és szinte csak az jó, ráéreztetek. :) Mert utána minden nap végeláthatatlan kóruspróbáim lesznek, reggeltől estig, mivel 8-án, 9-én hatalmas koncertjeink lesznek. Három kórusnak, egy duplára duzzasztott zenekarnak, és nyolc szólistának kell összehangolnia a munkát, mert Mahler már csak ilyen. Én nem is értem, hogy a profi kóristák ezt hogy csinálják, ha egész nap énekelnek, hogy marad hangjuk az estikoncertre ... :/

És persze köszönöm a véleményeket, PekZonak spec.thx a haikuért. Szép, és érti lényeget.