Örülök, hogy láthatok ilyen fotókat is Tőletek azaz Rólatok. Azt hiszem, hogy a hangulat önmagáért beszél és gondolom, hogy volt sikítozás is a jókedvtől.
Üdv.
Gabes

Most reggel akkorát röhögtem!!!! Köszönöm ezt! Ez így jó ahogy van! De feltétlenül kellett az előzmény, hogy átjöhessen ez a mi is megkostóltuk dolog! Miért tetszik? Ja a Laci miatt! vagis a kolbász miatt! vagy a túl egyszerű fotósmegközelítés miatt! vagy a macskafenékmiatt, vagy nem is tudom! Köaz az élményt!

Azért lehet hülye képeket is föltölteni, mert 1- nem mondja egy modi se, hogy nem javasolja közszemlére tenni, 2- nem ront az átlagomon ha valaki lepontozza, vagy esetleg látványosan körbepontozós 5 pontot adnak egyesek.):)
Éljen a jó hangulat és a pomeló.):)
Igérem nem ez fog eluralkodni tőlünk, csak néha jó csattogtatni úgy bele a világba minden kompozició és harmadolós szereksztés nélkül.)
Pusz Nektek, és köszi, hogy nevettetek is.)

Azért azt is elmesélhetitek, hogy a lángolt kolbász hogy megy a pomelóhoz.
Bár azt is el tudom képzelni, hogy a kolbász csak azért kellett, hogy a macskát rávegyétek a modellkedésre.
;)

Vagy mi vettünk kisebb pomelót, vagy az én fejem ennyivel nagyobb, mint Tüskéé, de nézzétek meg, ő alig lát ki alóla, az én fejemen meg úgy néz ki, mint egy svájcisapka (csak az antenne hiányzik róla).

Aramiss nagypapájának szavait kissé meggyúrva végülis a pomelo megvilágosított és csak kunncccogok rajtad §:) egy intergalaktikus király kezében magyar jogarral, az alma meg nem messze gurult a fájától §:))
ez államcsíny!!!

Laci, a megoldás valahol félúton keresendő.
Egyrészt a miénk szerintem nagyobb volt, kis túlzással egy gerezddel jól lehetett lakni, másrészt igen, neked nagy a fejed. :))
Úgy is mondhatnám nagy koponya vagy! ;)

Füge, te teljesen kész vagy. De én is. Megfeküdtem.

Hívjam meg Fügét is?

Füge! Vagy is FŐfüge:)Bár lehetne Datolya Paradió Kessudió Mangó és Papaja, mondjuk Vera 27 papaja, na de most már mindegy is.:-)

Könnyeket csaltál ki tőlem....ezért bünti jár... mondjuk kapsz egy puszit!!Szigorúan virtuálisan!( azt még nem tudom kitől kapod, de majd szólok Pamela valaminek:-)

Köszönöm:-)

Kedves Látó-kör! Hívd !

Persze, hogy hívd!:-))
Gabes

Én is támogatom az ötletet, hívd!

Erről a képről egy lehetséges filmcím jut az eszembe: Sokadik utas és a halál. A sárga barátságosnak tűnő gubó, nem növény, hanem egy vérengző fenevad. Már el is kapta szerencsétlen áldozatát, akár a nyúl, egy nem kevésbé vérengzős történetben.
Jó móka ez az óriás-citromra hasonlító bohóckellék.
T.

A fene se gondolta, hogy ez a 'kis' gyümi miket ki nem hoz belőlünk! :o :))
Először kíváncsiság, kóstolás, bolondozás, fotózás.. aztán még egy frenetikus Füge-szösszenet! :) Hát nem megéri a pénzét?! :D

Pomelo se rossz, de a fügét még jobban szeressük! ;) Így hát pont Főfüge maradna ki ebből a társaságból?? :)

Aki így ír, annak köztünk a helye!! :)

ET-

Főfügem, főműve, és már itt van! Nem is tudom, hogyan sikerült átugranom ezt az introt:)))
amikor ilyet írsz milyen is vagy?
MIT CSINÁLSZ? Hogy ülsz? érzel látsz...

Főfüge 2008.01.17. 17:19:54
Eset-em a pomeloval.

A divatot követni KŐ!
Kitört a bolygógyártás, én is csináltam magamnak egy saját bolygót.
Impresszárió kizáratta magát, erre én is kizárattam magam. Gondoltam, most már egyenesben vagyok, erre kitört a pomelo láz.
Engem nem fogtok lehagyni!
Ma, koránkelés, fürdés, torna, na jó, torna nem. Irány a piac. Bejárati ajtó nyit majd zár, kert kapu nyit, majd, zár, autó nyit, a kúr…, a kulcs, a kocsikulcs. Kertkapu, bejárati ajtó, slusszkulcs, majd az ajtók a fenti sorrendbe, de visszafelé. Autóajtó nyitás, slusszkulcs, indítás, ablaktörlő, lefúvatás, zene indul, autó még nem, mert: telefon!
A többit már tudjátok. Ez egy szerencsés nap, mert, ha rossznapom van, akkor ez színeződik, bankkártya, papucs-csere cipőre, sapka, sál, kesztyű időjárás és évszaktól függően, esernyő, stb. stb, sőt et cetera!

A kocsi lazán gurul a páralecsapódástól csillogó aszfalton, bepillantva egy mellékutcába, látom, hogy szorgalmasan dolgoznak a „bakancsosok”. A bakancsosok, az egy, az átkosból itt maradt útjavítási technológia. Gödör. Teherautó megáll, leugrik két ember, az egyik egy lapát aszfaltot dob a gödörbe, a másik, pedig bakanccsal beletapossa. Egyébként sokkal ízesebb, ha úgy mondjuk, hogy dolgoznak a bakkkancsosok!
Az autó tovább suhan, cd-ről Ray Charles szól, azonnal duóvá alakulunk, és a két gyönyörű hang időnkénti interferenciája is szabadon szárnyalhat, időnként erősítve, helyenként gyengítve közös művészetünk, mert most nincs itt a család, akik kórusban, de azonnal: jajjj apúúú, ezt neeee! Ez már régebben is így ment, nem tudom, miért nem szeretik Ray Charles-t!

Piac. Parkolás. Most így korán könnyű, mert a derék háziasszonyok, csak fél tíz felé rohamoznak, mert addig, gondolom bele vannak keveredve a hálóingbe.
Közben halkan memorizálok: pomelo, pomelo, pamela, pamela.
Sétálva a sorok között, egy kofa megszólal.
- Mit keres fiatalember, segíthetek? (Fiatalember! Képzelhetitek, milyen öreg volt!)
- Pamelát.
- Elvesztette a feleségét?
- Hülye!

Kicsit felkavart az eset, de nyugodtan sétáltam tovább, a profi zöldségesekhez.
- Segíthetek?
- Igen! Kérnék egy, nem is egy, kettő, mindjárt mondom…
Elfelejtettem a nevét! Kínomban a két tenyeremből kosárkákat formáltam, úgy, hogy a tenyereim az ég felé néztek, az újjajimat egymástól jó távol, a tenyérre merőlegesen állítva, könyököm a két vesémnél, és keresve a nevét ennek a, a, a…

- Pa,pa,pa… Pamela Anderson! Megvan! Igen! Pamela Anderson! Most már emlékszem!
- Pamela Anderson. Valami gyümölcs.
- Jól van? Uram!
- Persze! Főleg, ha Pamela előkerül, és nekem is lesz sapkám.
- Sapka?
- Igen. Nem hallot róla? Bizonyos körökben, már a kutyák és a macskák is ezt használják.
A hölgy, meg kell hagyjam, elég furcsán nézett, hol rám, hol a tenyeremre, akkor vettem észre, hogy elég nagy a segge, lehet, hogy félreértette a kéztartásom.
Változtatva a kéztartást, úgy, hogy a „kosaracskákat” a szemem elé helyeztem a halántékom síkjába, és úgy mentem át a következő kereskedőhölgyhöz.

- Csókolom! Tudja mit akarok?
- Lááátoom! Most nem jó, itt a férjem!
- Félreértett hölgyem, én egy Pamela Andersont keresek, valami gyümölcs.
- Többen mondták már, hogy hasonlítok rá. Neki is szép körtéi vannak!
- Nem körte! Valami narancsmutáns, aminek kidobják a közepét és sapkának használják.
- Az pomelo. Gondolhattam volna, hogy valami szélhámos. A szomszédban talál. Rohadék!!!

Hohó! Megvan! Egész pomelohegyek. Bizalmas mosoly, úgy gondoltam, hogy most már a kosárkákból újra kezeket csinálhatok. Sikerült! Újra épkézláb!

- Mit parancsol?
- Két pomelot kérek.
- Tessék parancsolni, az annyi, meg annyi…
- Bocsánatot kérek, de hol vannak a tartozékok?
- Milyen tartozékok?
- Hölgyem, engem nem ver át! Minden pomelohoz jár egy üveg pezsgő, egy rozzant fanyelű kés és egy tíz, nem, egy harminc centis (kezdtem éhes lenni) rettentő jóminőségű kolbász, de olyan, amibe a Király már beleharapott.

Csak én lehetek ilyen peches, két aberrált, most meg egy idegzsábás. Gondoltam, mert a szeme körül furcsán rángatóztak a szarkalábak. Majd nyökögve:

- Iiiigenn, az tegnap volt, de mától lejárt az akció, most úgy simán csak egyet fizet kettők kap, semmi kés, meg pezsgő.
- Sapkásítaná?
- Az meg mi?

Szép részletese elmagyaráztam, hogy miként kell megbontani, és tudtára adtam, ha nem fanyelű késsel csinálja, akkor, akkor… ÁNTSZ! Elrohant, elég zaklatott volt, de 3 perc múlva ott ált talpig fakésben!

- A belsejét itt eszi meg?
- Megenni? Normális? Dobja a francba! A sapka a lényeg!

Fölraktam a gyönyörűséget, de mivel illegett-billegett, -velem nem cseszel ki!- vettem egy pillanatragasztót, hogy olyan hetykén álljon, mint a Királynak.
Majd vásároltam egy jobb minőségű pezsgőt, aminek a funkciója még most se világos előttem, és irány a hentes, és egy negyven centis jóminőségű kolbászkát vásároltam, felhívva a figyelmüket, hogy nagyon vigyázzanak a minőségre, mert ez a sapkámhoz lesz!
Majd, most már teljes harci díszben, gondoltam megyek egy kört a sétálóutcánkban.
Kihúztam magam, büszkén feszítve a sapkácskámban, és hölgyeket megszégyenítő eleganciával tartottam a kolbászkát, ügyelve, hogy megfeleljek a Királyi póznak.
Úgy emlékszem, hogy frenetikus volt a siker.
Feszítek a csodálatos sapkámban, jobb kézben a kolbász, gerincem szálfaegyenes, ábrázatom, Tüske és Király komolytalanságának, és az én komolyságom keveréke, enyhe fékcsikorgások és Jézusom! Mindenki nagyívben kikerült, rögtön láttam, hogy tisztelnek, elvégre Zalaegerszegen nekem van elsőként, sőt! Lehet, hogy a Dunántúlon. Úgy hallani, hogy Sopronban és Székesfehérváron, még a kutya se hordja!

Egyszer csak két úr lép elém és udvariasan megkérnek, hogy menjek velük.
- Sajtótájékoztató, Uraim?
- Olyasmi!
Megkülönböztetett figyelmet fordítottak rám, ezt onnét gondolom, hogy valami kék akármi villogott az autójuk tetején. Az autó le volt függönyözve, nyílván a rajongóim elöl rejtegettek, mert amíg beszélgettünk, elég nagy csődület vett körbe bennünket.
Megérkeztünk, valami kocsira raktak, nyilván kímélve ritkaságom.
Csodás saját szobám van. A falak, az valami fantasztikusak, lágy, olyan szilikonos, gondolom, ha megbotlok, akkor meg ne üssem magam.
Az ágy, az meg teljesen fenomenális! Képzeljétek két oldalt felhúzható rács van, amit este fel is húznak, plusz, még enyhén kipányváznak, gondolom, hogy le ne essek, vagy el ne lopjanak.
A szálloda többi lakója, rettentően irigyen figyel. Rájöttem ám, hogy miért. Kivételezett vagyok. Mindenkinek egyforma zubbonya van (itt úgy hívják az öltönyt! Hogy Méé?), és megtanítottak arra is, hogy úgy elegáns, ha karbatett kézzel sétálgatunk. Ami az irigység forrása, az az, hogy sapkát, csak én hordhatok!!!

Másnap, aztán volt egy kis sajtótájékoztató.
Mindenkin fehérköpeny volt, gondolom, nehogy megfertőzzenek engem.

- Hogy kezdődött?
- Már, mint a divatőrületem?
- Igen.
- Hááát! A látókör…
- Tudjuk! Az eléggé beszűkült!
- Meddig álljak még az urak rendelkezésére?
- Még egy picit. Nem hiányzik semmi?
- De, igen! A Fotozz.hu és az ott megismert barátaim.
- Kussoljon! Ezt ne említse! Mert innét soha nem szabadul, bár az az igazi bolondokháza! Egyet jegyezzen meg! A bolondokházában a legbolondabb, mindig az ORVOS! OTT!!!

Zita!
Rólam, itt, a rohadékok nem csináltak fotót, ott többet is látok.
Miért én vagyok itt?


Szevasztok: ???

Főfüge! Annyi neved van már, azt sem tudom, melyiken nevezhetlek...

Remélem, nem bánod, hogy írok, de nagyon megörültem neki, hogy visszakerült ide ez az írás, mert így teljes ez a pomelo történet! :-) Amíg az embernek van humorérzéke, és őszintén tud nevetni bármin, addig nagyon sokmindent pótolhat vele.

Vidám, szép napot Nektek!