A történet szerint Oidipusz fejtette meg a szfinx híres találóskérdését, amely így hangzik: "Melyik az az élőlény amelyik reggel négy lábon, délben kettőn, az est közeledtével pedig három lábon jár?"
Ez a kép, amelyet a születésnaposoknak, és főként Főfüge barátunknak ajánlok, választ ad a kérdés egyharmadára (s ezáltal az egészre is).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://lato-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr391004188
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
-kadris- 2009.03.17. 07:44:36
Talán az ember, hisz amikor születik akkor csak négykézláb... amikor az élete teljében van, akkor vígan kettőn, és amikor már befellegzett, akkor bizony örül ha tud menni...
Éljenek a szülinaposok!!!
Éljenek a szülinaposok!!!
Főfüge · http://sonaj51.blogspot.com/ 2009.03.17. 11:58:50
Nagyon szépen köszönöm!
Természetesen értem a célzást, és érzem is, de nem igazán foglalkozom vele, sőt keverem is a dolgokat: mindig két lábon járok a földön, öreg korban is tud három lábam lenni, ha letérdelek (bot nélkül), és ha on-line iszogatok Rajlival és mindig, akkor iszok, amikor Ő mondja, akkor bizony használom mind a négy lábamat is.
Nagyon tetszik a kép, szép a fekete-fehér, nagyon kifejező a cím. Bizony amikor az ember megmászza a képen is ábrázolt élet dombját, már "esteledik"
megáll egy pillanatra, elgondolkodik, picit újra végigéli, majd elindul "lefelé".
Ilyen szempontból kár, hogy a Bácsi jön, és nem megy. Vagy balkezes?
Oidipuszi (!)
Természetesen értem a célzást, és érzem is, de nem igazán foglalkozom vele, sőt keverem is a dolgokat: mindig két lábon járok a földön, öreg korban is tud három lábam lenni, ha letérdelek (bot nélkül), és ha on-line iszogatok Rajlival és mindig, akkor iszok, amikor Ő mondja, akkor bizony használom mind a négy lábamat is.
Nagyon tetszik a kép, szép a fekete-fehér, nagyon kifejező a cím. Bizony amikor az ember megmászza a képen is ábrázolt élet dombját, már "esteledik"
megáll egy pillanatra, elgondolkodik, picit újra végigéli, majd elindul "lefelé".
Ilyen szempontból kár, hogy a Bácsi jön, és nem megy. Vagy balkezes?
Oidipuszi (!)