Eggyel alább KLaci bejegyzése alatt kifejtettem kicsit bővebben véleményemet az aranymetszésről.
Az aranymetszés egy csodás természet szülte dolog, de önmagában kevés. Attól hogy egy képen valami az aranymetszésbe esik még nem törvényszerű hogy attól jó is lesz.
Ez a kép például kompozícióját tekintve elég lapos, ahogy egyik tanárom mondaná lötyögős, bizonytalan. Hiába erőszakolható rá az aranymetszés ez a csiga csak úgy ott van a képen. Nem tart semerre. A szár amin mászik nagyon picit dől, ami tovább növeli a bizonytalan érzést. Erre szokták mondani, hogy ferde, miért nem korrigáltad ki. :) És többé kevésbé joggal, hisz ezt az érzést kelti a kép. Ha valamit döntünk döntsük annyira, hogy azon látszódjon a szándékosság.
Ezen felül kicsit jobbra dől a kép. A szára két részre osztja a teret, a jobb oldal sötétebb és ez által súlyosabb is, plusz a csiga háza is jobbra huzza a képet.
Emiatt baloldalt kicsit több teret hagytam volna biztosítva ezzel az egyensúlyt.
Az aranymetszés fontos dolog, de mindig torz eredményt szül ha valamit csak egy oldalról vizsgálunk meg. :)

Teljesen egyetértek Tüskével! Az, hjogy az aranymetszésbe szerkesztés segít a kép nyugalmas kompozíciójának kialakításában tény, de egyrészt nem biztos, hogy minden esetben a nyugalmas kompozícióra kell törekedni, másrészt fontos eldönteni, hogy mit is akarunk hangsúlyozni, fontossá tenni. Ennél a két képnél (csak mellesleg jegyzem meg, hogy nyugodtan lehetett volna egyetlen bejegyzésbe tenni a kettőt ...) az a kérdés, hogy fontos-e annyira a csigaház, hogy az legyen a központi elem. Ráadásul a kép egészéhez képest olyan nagy "tömege" van, hogy nem is lehet igazán eldönteni, hogy a felezőben vagy a harmadolóban (aranymetszésben) van-e. (Mellesleg: erős vágással kétoldalt működőképessé lehetne tenni a képet a gravitáció elleni küzdelem jegyében.)

A két kép közül nekem ez tetszik jobban.