Ő a híres-hírhedt zöld mamba. Persze ez a példány még bébi, de voltak nagyobbak is. (A képet a kisebbik fiacskám készítette, csak ő mert hozzá ilyen közel menni ... )

A tengeri hányattatások után a nemzeti parkban szállást béreltünk. Egyszerű, helyes kunyhók vannak az erdőben, igazán vadregényes. Közvilágítás nincs, este nem volt egyszerű hazabotorkálni :)

Lepakoltunk, az időjárás is szebbre fordult, így elindultunk dzsungeltúrázni. Az esőerdő olyan, amilyennek lennie kell. Égig érő fák, tekergő indák, patakocskák, vízesések, csicsergő, vagy rikácsoló madarak, 100 %  páratartalom. Kicsit furcsállottam, hogy a túra előtt a recepción egy könyvbe be kellett jegyeznünk, hogy melyik útvonalon, és mikor indultunk, visszaérkezésünket pedig aláírásunkkal nyugtázni kellett. Utóbb elmondták, hogy jó, ha tudják: hogy kit merre keressenek este az elveszettek közül ... :) 

A mi túránk egy hegy megmászását jelentette, úgy, hogy  a másik oldalon a tengerhez érkeztünk. Itt esett az, hogy leültünk pihenni, én a cipőmet levettem, hogy pihenjen a lábam, és elmentem bóklászni, fotózni. Egy néhány perc volt csak, de mire visszamentem, a cipőnek hűlt helye volt. A tenger magáévá tette. A túra visszavezető részét így mezitláb kellett megtennem. Még szerencse, hogy csak másnap szereztem tudomást a mérgeskígyókról, és arról, hogy a táborban nincsen szérum ... Már tudom, hogy tulajdonképpen tökmindegy, mert a kígyó, ha mar, vádliba mar, és nem lábfejbe, így - a felhajtott nadrágom miatt - cipőben se lettem volna nagyobb biztonságban. Ezt is túléltük :)


Gyönyörű volt ez a hely. Apály volt épp, a visszahúzódó tenger alatt a több rétegű talaj így nézett ki:


Állatokban is gazdag a hely, ez a valami, (nem tudom, mi a neve, de nem vaddisznó, nem tapír, és nem rinó) ott bóklászott körülöttünk, és minden kétséget kizáróan roppantul élvezte, hogy az apály mindenféle fincsi moszatokat hagyott maga után.

 

Este bezuhantunk az ágyba, de aludni (megint) nem tudtunk, mert olyan felhőszakadás jött, (és tartott egész éjjel, pontosabban másnap délutánig), hogy az erejétől, a hangjától, a haragjától, képtelenség volt elaludni. Olyan érzésem volt, mintha valami gigantikus slagból öntenének ránk egy összefüggő vízoszlopot. Könyörtelenül esett, és dörgött, ilyet nem láttam még soha.

Másnap dacolva az esővel, ismét kirándulni mentünk, geológiai érdekességeket találtunk. A fényképezőgépem felmondta a szolgálatot, valószínűleg az eső/pára miatt úgy döntött, nem állít élességet.  (Másnapra kiszáradt, és visszatért az életkedve.)

Hát így. Délután újra a rémes hajóút a továbbra is rendületlenül szakadó esőben, de kikeveredtünk végül (szó szerint bőrig ázva) a szárazföldre, Kuchingban megaludtunk, és kora hajnalban elrepültünk Kuala Lumpuron keresztül Langkawi szigetére....

A bejegyzés trackback címe:

https://lato-kor.blog.hu/api/trackback/id/tr86301807

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zitalma-Parfüm 2008.01.18. 09:32:48

Őrület! Szóval a filmek se hazudnak, hanem tényleg úgy van ahogy mondod, vagyis láttad.
A hideg zuhannyal nem volt gondod úgy érzem:-)És miket ettetek? biztos nem friss zsömlét!
A fotók elképsztőek, a mambát is irigylem persze, de csak a színe miatt, nekem elég lenne műanyagból is, akkor is visítanék!
Élvezet olvasni!
Köszi!
Amerikában mi is túráztunk úgy, hogy be kellett irni a személyi adatokat is az indulásnál, ha elvesznénk kit hol kell keresni. Sőt, ha visszértünk az időt is! Mi persze az egyébként másfél órás túrát 40 perc alatt tettük meg.. majdnem futva, mert egy pezsgő volt a fogadás célja, hogy meg lehet tenni ennyi idő alatt is.... hólyagosra törte a cipő a lábam miatta:-)
de legalább volt cipőm!Bár nem bírtam fölvenni, vagyis mezítláb folytattam a túrát..... betonon!

Marla Singer (Nóra) · http://balazsnora.hu 2008.01.18. 09:39:59

A maláj kaja felejthető. Meg a kínai is, meg az indiai is. Amit kapsz, az valami furcsa keveréke ezeknek a népi eledeleknek. Főképp rizs, meg pirított tészta, felismerhetetlen zöldségekkel. Olyan sok erőssel, hogy felrobban a véred. (Pedig én bírom, sőt, szeretem). A gyerekek sokszor méla undorral nyugtázták, hogy már megint rizs, ... így ők inkább a reptereken, ettek Kentucky-ban, meg Kenny Rogers (!) steak-ben, meg Mary Brown hamburgeresnél. Ott vannak csak ezek az európai gyomornak (értsd: hisztis kamasz) való (valójában amerikai) kaják ...
***
Azért neked is vannak kalandos történeteid, Zita, ezt a pezsgős fogadóst nem is hallottam még :)

Kir_Royal · http://www.kiralylgy.hu 2008.01.18. 12:59:12

Remek ez a beszámoló, tényleg, én biztos nem tudnám ilyen kevésbe összesűríteni.
A képek közül - gondolom kitaláltad - az apályos meg ez az utolsó, köldökre emlékeztető természetes absztrakt tetszik de nagyon. (Az ilyenekre szoktam mondani Molnár ferenc után szabadon, hogy ez olyan jó, hogy mostantól ezt én csináltam ...)

aries31 · http://grefafatermekek.blogspot.com 2008.01.18. 14:43:33

Nagyon szép táj és ezek a fantasztikus textúrák... az a ki kékes-fehér fa a háttérben a szikla rajzolatával...és a többi...MESÉS!
Gabes

GPX_600 · http://timeabelenyesi.blogspot.com/ 2008.01.19. 12:27:22

Remek fotók remek leírással.. még, még, még... ennyi nem elég!!! :P
Hehe.. pont akartam írni, hogy egyre sárgább vagyok, mikoris azt látom, hogy Tamás már megelőzött. :))
Sárguljunk mi itthon maradottak együtt... !! :D