Itt szeretném megköszönni kiscsaládomnak, hogy az általam diktált feszített tempót zokszó nélkül tűrték. Szinte mindennapos volt a hajnal 4 órás kelés, de - mentségemre legyen mondva -, ez csak amiatt volt, hogy egy laza repülőút után reggel nyolcra már ezer kilóméterrel arrébb legyünk. (Tíz napos utunk alatt összesen 8 repülőjárattal, és a vonattal cca. 30.000 km-t utaztunk.)
Az alkoholon kívül Ázsiában két dolog szinte elérhetetlen, és ezeket nagyon nehezen viseltem. A presszókávé, és a buborékos ásványvíz. Hát ezért is volt jó kora reggel a reptéren lenni, még a becsekkolás se volt olyan fontos, mint hogy bezuhanjak a Starbucks Café-ba, és utolsó erőmmel kérjek egy double espresso-t.
No, imígyen, január 3-án reggel 8-ra Borneora értünk. Kuching (tartományi székhely,) nagyon helyes városka. A neve macskát jelent. A városban köztéri macskaszobrok, és macskamúzeum találhatók. A szuvenírüzletekben ezer féle macskaszobrot (és szinte csak azt) lehet kapni. Vicces volt :)
A városkától harminc kilóméterre fekszik a Bako Nemzeti Park, ami a tulajdonképpeni úticélunk volt. Itt kezdődött a rémálom, persze csak nekem, mert a családom jól kinevetett, hogy milyen papírtigris vagyok. Azt tudtam, hogy Borneon mindig esik, de hogy ennyire ?!? A nemzeti park bejárata csak hajóval, a tenger felől közelíthető meg. Egy lélekvesztő kis motorcsónakban hánykolódtunk a háborgó tengeren fél órát, sokméteres hullámok között. Én összeszorított foggal féltettem az életemet, a srácok meg visítottak a gyönyörűségtől, hogy milyen fasza hullámvasút!!!. A következő két napban csak az töltötte ki minden gondolatomat, hogy "te jóságos isten, ezen az úton vissza is kell mennem ... " Tényleg szörnyű érzés, amikor akkora hullámok tornyosulnak föléd, hogy nem látod a horizontot se, meg semmit se, csak rémes felhőket és sokemeletnyi hullámokat látsz, és azt hallod, hogy a csónak motorja kikerül a vízből ...
Na, azért csak odaértünk, de ez a fél óra nekem tíz évnek tűnt, ezért mostantól különösen erős szimpátiát érzek Odüsszeusz iránt ;) A partról nézve már a tenger is békésebbnek látszott, de pedig nem is.
A következő részben ezen a helyen a tenger el fogja nyelni a cipőmet:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zitalma-Parfüm 2008.01.17. 10:14:12
Sajnos meg kell mondjam, a leírásaid jobbak mint anno Királyé volt Amerikából. Rövid tömör élet szagú és átjön minden esőcsepp és szélvihar illata ereje, meg a gyerekek öröme.):)
Nem csináltál ugyan kedvet az utazáshoz, de így a meleg szobából, kávét kortyolgatva baromi jó kis tűlélőtúra ez.)
Azt a kávés fotódat nagyon irigylem... két fotó egymáson? Tök-király az!!!( jól mondom?)vagy tök sirály( najom) vagy tök állat .. na érted.)
Amúgy tényleg az egy gyönyörű fotó!
ugye folyt.köv.... estig kibirom:)
Marla Singer (Nóra) · http://balazsnora.hu 2008.01.17. 13:04:08
A kávés kép egy expo. (A 20D nem tud multiexpot.) 30 mp, félidőben elvettem a csészét.
ET- · http://lorantmarton.blogspot.com/ 2008.01.17. 14:19:26
Nem kicsit irigyellek, bár ez a nuku espresso szíven ütött!! :D
Inkább a kígyók, csak a kávé meglegyen! :)
Aramiss 2008.01.17. 18:47:19
Főfüge · http://sonaj51.blogspot.com/ 2008.01.17. 20:27:23
Tényleg holnap elnyel a tenger ezen a helyen???
Bocsi, de kié lessz a cipő?
Úgy aggódom! Manapság egy jó cipő, az nem olcsó!