Ezt a képet kell egy ideig nézni, hogy közel kerüljetek egymáshoz ... De ez persze nem hátránya, hanem előnye a képnek. Izgalmas kis részletek kerülnek elő (pl. a csillag a bal felső sarokban, vagy hogy a szimmetria ellenére a két biztosnsági szálon 1 és 2 számok láthatóak). Ne hagyjuk szó nélkül a háttérben látható emblematikus kép szerzőjének nevét: a fotót Tóth István fotóművész, Papp Elek barátunk mestere készítette.

Rendelkezem Tóth István engedélyével!:)))

Kivétel nélkül, mindig rátalálsz azokra a problémákra, amik nekem elég nagy gondot okoznak. Ilyen volt többek között Tóth István fotója. Most meg pláne!
Igazából nem tudom megoldani, azt, hogy ne írjak a képről, pedig az nem tesz jót neki, mert ha magyarázni kell, akkor már megette a fene, de én azért megteszem.
Ez a kép, legalább is azt szerettem volna, hogy bemutassa a madáchi falansztert, ahogy én gondolom, ahogy én látom, a mai világunkba. Sajnos a probléma, most is, és az óta is létezik, természetesen a politikától övezve, és befolyásolva, gyakran csűrve, csavarva, de az alaptéma, még mindig a régi, a mozgatórugóival együtt. Mert, ha nem lenne igazam ebben, akkor ma senki nem ismerné Az ember tragédiáját! Vajon hogyan lehet, hogy töretlenül népszerű? A magyar filmek szerelmese vagyok, amennyi magyar filmet csak lehetett, magam köré gyűjtöttem, s így a gyerekeim is ezen nőttek fel. Nagyon gyakran meg kellett állítanom a videót, mert sok mindent nem értettek! El kellett magyaráznom, hogy bizonyos dolgok hogyan működtek. Ma, nem találsz egyetlen fiatalt se, aki ne értené, élvezné, a Rokonok c. filmet. Vajon miért? Sorolhatnám, hogy hány magyar filmet újraforgattak, de úgy, hogy leporolták. Mind nagy siker lett újra, a kedvenceim, mert remek könnyű szórakozás, kitűnő, már fogyóban lévő színészekkel! A Rokonokat nem kellett leporolni, még, csak a szövegen se kellett változtatni, és a fiatalok, sehol, senkitől nem kérdeztek semmit. Vajon miért?
Új falanszter van jelen, sajnálom, de sokat ezen se kell porolgatni, mert valójában nem is új!

ÁDÁM
Mondd, mi hát az eszme,
Mely egy ily népbe egységet lehel,
Mely, mint közös cél, lelkesítni tud?
TUDÓS
Ez eszme nálunk a megélhetés.
Midőn az ember földén megjelent,
Jól béruházott éléskamra volt az:
Csak a kezét kellett kinyújtani,
Hogy készen szedje mindazt, ami kell.
Költött tehát meggondolatlanul,
Mint a sajtféreg, s édes mámorában
Ráért regényes hipotézisekben
Keresni ingert és költészetet.
De már nekünk, a legvégső falatnál,
Fukarkodnunk kell, általlátva rég,
Hogy elfogy a sajt, és éhen veszünk.
Négy ezredév után a nap kihűl,
Növényeket nem szül többé a föld;
Ez a négy ezredév hát a mienk,
Hogy a napot pótolni megtanuljuk.
Elég időtudásunknak, hiszem.
Fűtőszerűl a víz ajánlkozik,
Ez oxidált legtűztartóbb anyag.
Az organizmus titkai közel-
Állnak ma is már a fölleplezéshez. –
Éppen jó, hogy beszédünk erre vitt,
Majdnem feledtem volna lombikom,
Mert én is épp e tárgyban dolgozom.
LUCIFER
Nagyon vénül az ember, hogyha már
Lombikhoz tér, midőn organizál. –
De hogyha sikerülne is műved,
Mi szörny lesz az, mi szótlan gondolat,
Szerelmi érzés, melynek tárgya nincs,
Lény, melyet a természet eltagad,
Melyhez nincs ellentét, nincsen rokon,
Ha nem korlátozandja az egyén.
S honnan veendi ennek jellegét,
Elzárva külhatástól, szenvedéstől,
Egy szűk üvegben kelve öntudatra?
TUDÓS
Nézd, nézd, hogyan forr, nézd, miként ragyog,
Itt-ott tünékeny alakok mozognak,
Ezen meleg, e jól elzárt üvegben,
A vegyrokonság és ellenhatás
Mind összevág, és kényszerülve lesz
Engedni az anyag kívánatomnak.
LUCIFER
Bámullak, tudós! Még csak azt nem értem,
tudnád-e tenni, hogy, mi most rokon,
Ne vonja egymást, és ne lökje el
Az ellentét.
TUDÓS
Minő badar beszéd;
Örök törvénye ez az anyagoknak.
LUCIFER,
Ah, értem, mondd csak el, min alapul?
TUDÓS
Min alapul? Törvény, mert úgy vagyon,
Mutatja nékünk a tapasztalás.
LUCIFER
A természet fűtője vagy tehát csak,
A többit ő magában végezi. –
TUDÓS
De én szabom korlátit az üveggel,
S kivonszolom a rejtélyes homályból.
LUCIFER
Nem látok eddig még életjelet.
TUDÓS
El nem maradhat. Én, ki úgy kilestem
Az organizmus minden titkait,
Ki százszor boncolám az életet –
ÁDÁM
Hullát fogál fel csak mindannyiszor.
A tudomány sántán követi csak
A meglevő ifjú tapasztalást,
S miként bérenc költője a királynak,
Kész kommentálni a nagy tetteket,
De megjósolni hívatása nincs. –
TUDÓS
Mit gúnyolódtok, nem látjátok-é,
Egy szikra kell csak, és életre jő? –
ÁDÁM
De azt a szikrát, azt honnan veszed?
TUDÓS
Csak egy lépés az, ami hátra van.
ÁDÁM
De ezt az egy lépést ki nem tevé:
Az nem tett semmit, nem tud semmit is.
A többi mind künn volt az udvaron,
A legszentebbe épp ez egy vezetne. -
Óh, lesz-e, aki egykor megteszi? –
(Ezalatt a lombik felett lebegő füst sűrűdni kezd s dörög.)
A FÖLD SZELLEMÉNEK SZAVA (a füstből)
Nem lesz soha. – Ez a lombik nekem
Nagyon szűk és nagyon tág. –

Hogy lehet, hogy megértjük e mondatokat? Hogy lehet, hogy rohamléptekkel folynak a kísérletek az ember előállításán? Hogy lehet, hogy tesztelnek bennünket, hogy még mennyi gyógyszert tudnak belénk nyomni? Hogy lehet, hogy már a második vírustámadást verjük vissza? Hogy lehet, hogy ébredéstől, lefekvésig riogatnak bennünket rádióban, TV-ben?
Mert a falanszterben speciális műemberekre van szükség! A biólógiai átformálással párhuzamosan, fizikálisan és mentálisan is folyik a kísérlet.
Ma hallottam, hogy január elején tetőzik az influenza. Szörnyű! A mai napig az egész világon, 10 000 (!) ember halt meg e pótkorban, mert ugye a madár változata nem jött össze!
6 milliárd emberből 10 ezer! Hihetetlen egy kór ez! Nagyon fontos egy valami lehet, hogy nem vetik össze azzal, hogy hány ember hal meg percenként, mert nincs vize, és nincs mit ennie. Talán maradjunk itthon. 16-an haltunk eddig bele, de tartok tőle, mert időnként elköpik magukat, majd’ kivétel nélkül mindenkinek súlyos bajai voltak. Hányan szoktak télen megfagyni????? Hányan követnek el öngyilkosságot évente, mert lehetetlenné tették Őket?
Nem sorolom! Én így látom, a mai falansztert, ami ez idáig a legveszélyesebb a világon, mert felborult a világ, akármilyen rossz egyensúlya. Húsz éve, még tagadták a létét, ma már úgy beszélnek róla, mint a megvalósult régi emberi vágyat: GLOBALIZMUS! No de hát én is ezt akartam, ezt választottam! Így jár minden ember, ha hamis adatokkal dolgozik! Nagyot változott a világ húsz éve! Itt olvashatjátok, az utolsó bekezdésben, hogy szerintem mennyit!
sonaj51.blogspot.com/2009/12/fehervaru-rea-meneh-hodu-utu-rea.html

Az én Falanszteremben ezt látjátok, legalább is ez volt a célom. Ott az általam elképzelt két „gépember” de én a fenti idézettel ellentétben, pici szerelmet megengedélyeztem, s esetleg annak tárgyát. A szimmetria jogos, mert ugye sorozatok, de a baloldali robotnak odaloptam egy kis coffot szép szeme is van, és a kettes nevet kapta, a jobboldali az egyes nevet kapta és arctalan. A nap, már nem működik, ez már egy előrehaladott állapot, de szorgosan kutatjuk, az energiát. (Itt szeretném megjegyezni, abból van a világon a legtöbb! Soha nem fogy el!) És a műemberek mellett ott vannak még a régiek, akik, mint tudjuk, lehetnek akár
Platónok és Michelangelok, akik viszont nem azt csinálják, amire kitalálták őket!
Nálam ezt testesíti meg Tóth István remek fotója. Ami egy portré, és még sem az a címe, hogy Lali bácsi, Józsi bácsi, hanem: Nehéz út volt. Bizony, ez szerintem a XX. Századi magyar munkásember portréja. Gondolom. Mert valahogy az idős politikusaink se így néznek ki, a Gundelba se látni ilyet, a kaszinókba se, Lovin se… No, de hát hál’ Istennek él még a Mester, kérdezzétek meg!
Tóth István ezt a remek fotóját szabadon felhasználhatóvá tette. Itt:
hu.wikipedia.org/w/index.php?title=F%C3%A1jl:T%C3%B3th_Istv%C3%A1n_Neh%C3%A9z_%C3%BAt_volt.jpg&filetimestamp=20081111173133

Természetesen nekem oda kellett volna írnom, hogy kinek a fotója! Ezen sokat gondolkodtam és úgy döntöttem, hogy nem írom oda, mert egy fotós oldalon úgy gondoltam ez nyilvánvaló. Nem hiszem, hogy valaki is azt gondolja, hogy ezzel akartam hatást elérni?
Jogilag? Nem tudom! Ma elolvastam mindent ezzel kapcsolatban. Magyarul! Egy idegen szó nem volt benne, de nem értettem! Viszont jó, ha tudjátok, ha épületeket fotóztok, engedély kell! Még se írja Senki, hogy ez az épület, azért szerepel, mert…

Hidd el Laci, vannak, fura, megoldhatatlan helyzetek, nem sorolom, mert már így se normális a hossza a válaszomnak! Nem vétettem Tóth István ellen. Én tudom ki Ő! És tudatosan használtam a képét, természetesen nem ellopva! Persze az Ő képeit se ismerem, mert ez nálunk így van! A fontosabb képeit a Széchenyi Könyvtárnak adományozta. Ott nagyon jó helyen van, 10, 20 év és Ő is DOBOZ lesz, de bízok benne, hogy Valaki, majd egyszer megtalálja, és ha 110 éves lesz, talán valakinek eszébe jut, és bemutatja, feltéve, ha engedi valamelyik egyetem fura Ura!

Ui: Egy iciri-picirit azért optimista is vagyok. A bal felső sarokban (kinagyítva Ctrl gomb nyomva tartva, és egér kerekét tekergetve) van, a tanácstalanok csillagképében látható, reménység csillag!

Hosszú és tartalmas szöveged lényegi részét nem kommentálnám. Megvan a magam véleménye, nem is áll nagyon távol a tiédtől, de sok mindenben vitatkoznék is veled, mégsem teszem, mert annak nem itt a helye.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a te szövegednek ne lenne helye itt, sőt. Szerintem fontos, hogy legalább egymás között beszéljünk az ilyen "nehéz" képek mögötti gondolatokról, hisz képet nézni is tanulni kell. Ebben segít az, ha az alkotó szándékát is megismerhetjük, és talán visszafelé is működik a dolog, az alkotó is tanul a nézők reakcióiból. Persze tudom, hogy nem lehet minden kép mellé egy kiállításon hosszú szövegeket tenni (vajon miért?), de itt egymás között ez nemcsak lehetséges, de gyakorta szükséges is. Ezért köszönöm a gondolataidat, sokat segített a képed megértésében, és általában, az elvont tartalmú fotók megértésében.
A másik: Tóth István nevének felemlegetése. Nem akartam rajtad számon kérni, hogy nem hivatkoztál rá, de hidd el, nem minden látogató számára evidens, hogy egy képi idézetet alkalmaztál (egyébként odavaló, helyes módon). Itt megintcsak arról van szó, hogy ha kiállítod ezt a képet valahol, ott nincs szükség a hivatkozásra, itt, a mi körünkben talán elfért volna.
Szép vasárnapot mindenkinek!