Jaj de szép!
Olyan megható, falusi romantika.
(Biztosíthatlak benneteket, a macska jól van. Igaz, ma hozzádörgölődzött a bográcshoz, úgyhogy a fehér szőre pillanatnyilag nem fehér, hanem kormos fekete. :) )
Miután elmentetek, Kristóffal nézegettem a képeidet a gépen, amikoris a következő párbeszéd zajlott le:
- Anya, a Timi tehetségebb, mint te?
- Szerintem igen.
- Szerintem is.
... és akkor rájöttem, hogy mennyire fontos a gyerekek őszintesége, meg az is, hogy még az irántam érzett szeretete sem homályosítja el a te nagy tálentumodat ... Brávó, Timi!

Szép történet a Nóráé. De még nem olvastam, amikor azt gondoltam, hogy a "fene egye meg, ez a Timi még egy egyszerű házimacskát is úgy tud lefényképezni, hogy az embernek belesajdul a szíve".
(A "Kis kece lányom ..." c. népdallal vagyok így, valami van a dallamvilágában, ami egy számomra elérhetetlennek tűnő, mégis nagyon vágyott távoli világ rezgéseit szólaltatja meg.)
Irígy vagyok, de egyben nagyon örülök, hogy itt vagy közöttünk.

Nagyon kedves cica-kép!

Szeretem amikor a cica leül, és farkát a két mellső lába köré fonja. Az egyik legjobban kedvelt pillanat számomra a macskákkal kapcsolatban. Itt nem adott ez a jelenet, mégis nagyon tetszik a kép, és ez jelzi erősségét.

Jó ez a cica az antik hatású háttérrel... Modern cica... Szerintem régen nem is voltak ilyen formatervezett cicccák...macskák...
Gabes

Nagyon köszönöm mindenkinek!

Nóra: Kristófot puszilom, nagyon kedves tőle, de nem ér zavarba hozni, mert az ilyenek engem mindig ... :)

Laci: Én szintúgy örülök, hogy köztetek lehetek! És neked is sikerül mindig zavarba hozni.. :o)

De ebben a tehetségdologban még mindig nem értünk teljesen egyet.. :P